A mai evangéliumot sokan félre értik.” Milyen nehéz a gazdagnak bejutni az Isten országába”, mondja Jézus. Ez nem azt jelenti, hogy elítélné a vagyonosokat. Gazdag emberek is voltak követői között. Nem a vagyon a probléma, hanem az a lelkület, amellyel a vagyonhoz, pénzhez, anyagiakhoz, vagy bármihez, bárkihez viszonyulunk!

 

Erről szól a mai evangélium. Jézus tanítványai közé szeretett volna lépni egy vagyonos fiatalember. Olyan őszintén, igaz lelkülettel közeledett a Mesterhez, hogy az evangelista külön feljegyezte:”megkedvelte az Úr”, hiszen gyermekkorától minden törvényt megtartott.

 

„Valaminek még híján vagy”.

 

Jézus észrevette, hogy görcsösen ragaszkodik vagyonához. Ezért mondta, hogy menjen haza, adja el minden vagyonát, ossza szét a szegények között, és akkor majd befogadja tanítványai közé. Megrendítő percek következtek ezután.

 

Tudniillik a fiatalember elszomorodott, mert képtelen volt az utolsó feltétel teljesítésére. Ekkor mondta apostolainak az említett mondatot. Többet nem szerepel ez a gazdag fiatalember. Eltűnt Jézus mellől. Mihez ragaszkodunk ilyen görcsösen?

 

Ez ennek a vasárnapnak fő témája. Jó olykor magunkba nézni, és meggondolni, hogy mindent ajándékba kaptunk, magunktól semmink sincs. Képességeinket is úgy örököltük. Talentumainkat Isten vagyonának kell néznünk, melyet kamatoztatnunk kell, és számot kell adnunk Annak, akitől kaptuk.

 

Torinoban van egy óriásivá nőtt caritas. Száz évvel ezelőtt még csak egy házikóból állt: minden szegényt befogadott, beteget gyógyított. Az alapító elnevezte Piccola casa della providenza-nak:A Gondviselés kicsi házának. Mind a mai napig csak adományokból élnek, és visszautasítanak minden állami szubvenciót.

 

Hiszek-e a Gondviselésben? Merek-e ráhagyatkozni?