A mai evangélium meggyőz minket arról, hogy nem élhetünk felelőtlenül. Egyre többen úgy tesznek, mintha semmi sem kötelezné őket a számadásra. A kereszténység épp az ellenkezőjét hirdeti: szünet nélkül a bennünk élő és működő „iránytű” szerint kell döntenünk. Állandóan halljuk is lelkiismeretünk szavát: ezt ne tedd, azt meg kell csinálnod. József Attila ezt úgy mondja:”Üss a kezemre, hogy nem szabad.” És nagyon jól tudjuk, hogy ki az, akitől ezt elvárná. Igen, lelkünkben állandóan jelen van ez a „hangos bemondó”. A nagy bűnösök, gyilkosok is egy ideig el tudják hallgattatni ezt a hangot, de előbb-utóbb megadják magukat.

 

Mindez jelzi, hogy, hogy van, és lesz felelősségre vonás. Az utolsó ítélet annyira hozzátartozik Jézus tanításához, hogy a missziós munkának szerves része.

 

Methód a pogány bolgár cárt azzal térítette meg, hogy várának falára festette az utolsó itéletnek azt a jelenetét, amikor az Úr ketté- választja az embereket: a jókat jobb oldalára, a gonoszokat baljára állítja.

 

” Fenség, Te sem kerülheted el, Te is egyszer trónja elé fogsz állni”.

 

Ez annyira megrendítette, hogy kérte Methódot, keresztelje meg.. Lassan befejezzük ezt az egyházi évet. Közeledik az advent és a karácsony. Gondolkozzunk el Jézus itéletről szóló üzenetén. Legyünk felelősek tetteinkért és egymásért. Ezért fejezem be minden találkozásunkat ezzel az énekkel

 

„Megkötöm magamat baráti kötéllel; testvéri közösség tartó erejével. Testvér, ha eloldnám kettős kötelékem, szembesíts magammal, légy felelős értem”.