Amit imént az evangéliumban hallottunk, annyira nekünk szól, hogy nem is kell prédikálni róla,mert mindenki érti, saját bőrén érzi hogyan omlanak össze a társadalom írott és íratlan törvényei, sőt maguk a tartópillérek, az oszlopok, a boltívek. A sátán látszatra elérte célját, és a „mindenkinek mindent szabad” elv alapján kormányozhatatlan lett az élet és benne maga az ember. Ilyen világ volt akkor is, 2000 évvel ezelőtt. És akkor is ezt kérdezték az emberek:”Mit tegyünk?”

 

Az adventi liturgia évről-évre végig visz bennünket ezeken a stációkon, annak ellenére, hogy mi már tudjuk, hogy mit kell tennünk. Mégis a drámai feszültség előídézése miatt azt akarja, hogy újra átéljük az első adventet.

 

A mai liturgia első szava : ”Örüljetek, ismét mondom örüljetek”

 

Mert közeledik a nagy nap, amikor megajándékozza Isten a világot. Istent várunk, és embert kapunk: gyermek képében jön hozzánk. A világ már nem is tudja, hogy honnét és kitől ered ez az óriási ajándékozási láz. Legalább mi tudjuk és boldogan képviseljük ennek tudatát és mindent átsugárzó örömét. És örüljünk, mert mi tudjuk és élhetjük is az Örömhírt, az Euangéliont.

 

Választ tudunk adni a „mit tegyünk?” idegeket összemorzsoló sorskérdésére.

 

Amikor Jean Francois Champollion 1832-ben megfejtette az ősegyiptomi oszlopra írt szöveget, extatikus lelki állapotban rohant nagybátyjához, de csak annyit tudott mondani:”Je tien l affaire” Megvan a megoldás. Utána öt napig eszméletlenül feküdt…

 

A mi örömünk még ennél is mérhetetlenül nagyobb: Ha megszületik lelkünkben Jézus, megkapjuk a választ: Mit tegyünk?