Takács Nándor nyugalmazott püspök képviselte az egyházmegye papságát, Dékány Sixtus szentbeszédében elmondta: a keresztény ember feladata, hogy Isten szeretetét továbbadja a körülötte lévőknek. Ez gyakran nem könnyű a mai világban.

 

A papról is sokféle kép él az emberekben az egyházzal ellenségesen érzők előítéleteitől kezdve a hívek igen mély gondolatainak megfogalmazásáig. Azonban a papságról nem beszélni kell, hanem azt megélni. Noha az Ószövetség sok alakja állhatna előttünk, mint a papság előképe; a szentbeszédben azonban Ábrahám példáján keresztül mutatta be a főapát a papság mibenlétét. A nyájnak nem kötelező követnie a pásztort, de jó, ha ezt teszi.

 

A pap szavaira a hétköznapi, kézzel fogható kenyér és bor Isten jelenlétének hordozójává válik; a pap a szentségek hétköznapi formáján keresztül szolgáltatja ki a hozzánk közeledő Istent. Előd atya is ezt tette és teszi: segít abban, hogy a mindennapok emberi valóságán keresztül egyre közelebb lehessünk Istenhez.

 

A szentmise végén Előd atya kiemelten hívta a székesfehérvári és környékbeli híveket a Spányi Antal megyéspüspök által meghirdetett elsőcsütörtöki eucharisztikus imádságokra, majd Balázs-áldást és jubileumi áldást kaptak a hívek.

 

A ciszterci gimnáziumba hívták agapéra a jelenlévőket, ahol személyes, meleg hangú és szeretetteljes szavakkal köszöntötték Előd atyát és köszönték meg Istennek őt és szolgálatát.