Már beszéltünk az aszkézisről, a misztikáról. Megértettük, hogy ezek az evangélium alappillérei. De mindkettőnek van feltétele. Most erről lesz szó: a megtérésről. Nem tudjuk gyakorolni az aszkézist, és soha se leszünk a misztika birtokában, ha mindenekelőtt nem térünk meg.

 

A megtérés, konverzio lényege abban van, hogy valami változás történik bennünk. Ez lehet oly méretű is, hogy nem ismerünk magunkra. Eddig ugyanis rabjai voltunk az evilági élet ezernyi élményének, mostantól kezdve az Isten rabjaivá válunk.

 

Épp a mai evangéliumból tudjuk meg, hogyan is történik ez a fordulat. A szamariai asszony találkozása Jézussal Jákob kútjánál, magában foglalja a megtérés minden mozzanatát. Jézus a kezdeményező:”Szomjas vagyok”.

 

Mennyire banális, hétköznapi mondat. Az asszony nem is gondolt arra, hogy néhány perc múlva ebből megtérés lesz. Jézus szándékosan áttér lelki dolgokra. Van a kút vizénél sokkal fontosabb forrás.”Az a víz, amelyet én adok, örök életre szóló vízforrás”. (Prohászka így nevezte: Élő vizek forrása).

 

Az asszony egyre jobban ráeszmél, hogy Jézus nem közönséges, hétköznapi ember. Prófétát lát benne, hiszen érzi, látja, hogy előtte nincs titok, és belelát életébe. „Hívd ide férjedet”. Az asszony elmondja életgyónását: ”Nincs férjem”…. Valóban! Öttől már elvált, és akivel most él, az sem a férje…Most még egy van hátra: Jézus nyíltan megvallja az asszonynak, hogy ő a messiás..

 

A megtéréssel együtt jár az apostoli lendület. Ez az asszony ott hagyta vödrét, batyúját és rohant be a városba, hogy felverje az ismerősöket, szomszédokat: Jőjjetek! Megtaláltam a messiást. Jézus velük maradt két napig.

 

Megtértek, akik látták, hallották.

 

Ime a mi nagybőjti feladatunk.