A VIII. Fehérvári Ének Országos Ifjúsági Énekkari Találkozó a „Szállj elő zöld ág” néptánctalálkozóval és folklórhangversennyel zárult. A szakmai zsűri a résztvevő kórusok és néptáncosok produkcióit értékelő és elismerő oklevéllel, valamint egy szép, a csákvári fazekasok által készített korsóval jutalmazta.

 

A záróünnepségen Percze Ilona, a 2013-as Emlékbizottság titkára köszöntötte a résztvevőket. Kodály Zoltánt idézte, aki szerint a zene nem a magányosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.

 

„Ez a forrás egy nagyon tiszta és bő vizű forrás. Amíg az ötéves táncostól az érettségi előtt álló középiskolásokig a szabadidejüket az ének, a zene és a tánc művelésére szánják, addig biztosak lehetünk abban, hogy ez a közösségformáló és teremtő erő a jövő nemzedékének is hitet és erőt ad.”

 

Percze Ilona búcsúzóul hozzátette, Székesfehérvár címere egy nyitott kapu, ami jelképezi az itt élők nyitottságát és azt, hogy mindenkit visszavárunk Fehérvárra. A Kodály Zoltán Általános, Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola által szervezett négynapos program idei különlegessége volt, hogy a Koronázó Városok Találkozóján a kórusok az Alba Regia Vegyeskarral és az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral közösen adták elő Liszt Ferenc Koronázási miséjét.

 

„Jó hangulatú, szép fesztivált zártunk.” - mondta Kneifel Imre.

 

A szervező oktatási intézmény igazgatója hozzátette, a kórusok nagyon felkészülten jöttek és szép műsorokat hoztak a találkozóra.

 

„Az énekkarok megmutatták, hogy a zenéhez rengeteg út vezet. Egyedi előadásmódokat és sokféle megoldást hallhattunk a különféle kórusművekben, és mind nagyon magas színvonalú volt. A felkészültséget mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elvállalták a Koronázási mise megtanulását és mindössze két próba után a kórusok egy olyan koncertet adtak, hogy a közönség a Bazilikában felállva tapsolt.”- értékelte az igazgató.

 

Az idei programon a házigazda Kodály iskola kórusai mellett a Teleki Blanka Gimnázium énekkara lépett fel, valamint Esztergomból, Kecskemétről, Pestszentlőrincről, Sopronból és Székelyudvarhelyről érkeztek kórusok, akik énekükkel betöltötték fehérvár utcáit is, sok szép pillanatot szerezve az itt élőknek. A beszámolók szerint a szervezett programokon túl spontán megmozdulások is voltak.

 

A kecskeméti lányok egy esküvőn az ifjú párnak énekeltek és miután a menyasszony, aki Pataki Zita, az egyik kereskedelmi csatorna bemondója volt, eldobta a csokrát, az éppen egy kilencedik osztályosnál landolt. Volt olyan eset is, amikor az egyik énekkar már éppen befejezte az utcazenélést, ám egy fehérvári hölgy akkor ért oda, és szinte sírt, hogy lemaradt a „koncertről”, természetesen orvosolták a problémát és a gyerekek énekeltek még a kedvéért.

 

Az esztergomi fiúkórus pedig a fesztivál végén dalban köszönte meg az őket kísérő és róluk gondoskodó fehérvári háziaknak a gondoskodást. Az éneklő kedv és a kórusok repertoárja lehetővé tette, hogy bárhol, bármikor dalra fakadjanak.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."