- Büszke vagyok a csapatra, mert a megbeszélt taktikát és játékrendszert betartva miénk lett a bronzérem – magyarázta a kanadai szakember. – A show, az extra siker elmaradt a végén, de összességében elégedett vagyok ezzel a világbajnoki teljesítménnyel. Japán ellen, az ötödik mérkőzésen a tempó már nem érte el a korábbi meccsek intenzitását, de érthető, ha addigra már fáradtabbak voltak a játékosok. Egyetlen harmadot baltáztunk el Dél-Korea ellen, de utána felálltunk, és megmutattuk, tudunk jól játszani tartósan. Ami bennünk volt, kiadtuk, és ha egy sportoló így érez, akkor nem lehet boldogtalan. Ha figyelembe vesszük, hogy Olaszországnak például kilenc-tíz importált játékosa van, akkor oda lyukadunk ki, hogy a lehetőségeinkhez mérten jól teljesítettünk, ugyanakkor a jövőben alacsonyabbra kell helyeznünk a lécet, mert át kell alakítani a keretet. Sok tehetséges játékos van Magyarországon, közülük néhánynak lehetőséget is adtam a világbajnokságon. Nagyon szívesen folytatnám a megkezdett szakmai munkát a válogatottnál - amit már el is mondtam a szövetségnek -, azt gondolom, 3-4 év alatt egy nagyon ütőképes új magyar válogatottat lehet építeni. A következő lépés, hogy három-négy-öt éves tervet írjak, mert kell a vízió, s nem lehet csak évről évre bukdácsolni előre – gondolt a jövőre a neves kanadai tréner.