Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap arrow Belpolitika arrow Megújul a kamalduli remeteség Majkon
Megújul a kamalduli remeteség Majkon Nyomtatás E-mail
Írta: Dominkó Anita   
2013. április 29.
A Közép-dunántúli Operatív Program keretében, uniós forrásból újul meg a Forster Központ kezelésében lévő Oroszlány-Majk kamalduli remeteség. A Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács pénteken Oroszlányban ülésezett, majd a tanács tagjai közöttük L. Simon László országgyűlési képviselő, elnök, Törő Gábor tanácstag, országgyűlési képviselő, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Molnár Krisztián, a munkaszervezet vezetője és Igari Antal megyei főépítész látogatást tettek az Európában is kuriózumnak számító, leendő kulturális turisztikai központ helyszínére.

 

Az Oroszlány-Majk kamalduli remeteség műemléki rekonstrukciója, fejlesztése eredményeként kulturális turisztikai központ jön létre az egész Európában kuriózumnak számító, tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból álló műemlék együttesben.

 
L. Simon László, a Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács elnöke elmondta, hogy a felújítás második ütemének terve is elkészült csaknem félmilliárd forintos költségvetéssel, de a folytatásra még uniós forrást kell találni. Foglalkoznak egy bicikliút fejlesztési-tervvel is, amely Vértes és a Velencei-tó fontosabb turisztikai célpontjai között összeköttetést teremtene, valamint csatlakozna a dunai kerékpárúthoz, amelynek fejlesztését a kormány kiemelt célként kezeli. A kamalduli remeteség felújításának első ütemére 874 millió forintos uniós támogatást nyertek el. A beruházás keretében megtörténik az erdei kolostor konventépületének szerkezeti és külső helyreállítása, valamint a gyógynövényszárító padlás műemléki rekonstrukciója. Helyreállítják a remeték ebédlője falát borító freskókat. A műemléki helyreállítás mellett az épület földszintjén látogatóközpontot hoznak létre, amely kiállításnak, látványműhelynek és borpincének ad otthont. A fejlesztés 15 új munkahelyet teremt.
 
A remeteség története

1733-ban a vidék birtokosa, Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget, melynek 1200 holdas pusztát, tavakat és malmokat adományozott. A szabadságharcot lezáró, 1711-es szatmári békét követően a Rákóczihoz hű, dunántúli nemesi családok adományaiból épült (az adományokra a szerzetesi lakok főhomlokzatán elhelyezett nemesi címerek emlékeztetnek) a némaságot fogadó kamalduli szerzetesrend majki remetesége.

Az épületegyüttes tervezésével Esterházy József az osztrák építészt, Franz Anton Pilgramot (1699-1761) bízta meg. A remeteség épületei által körülfogott templom alapjait 1753-ban tették le, és az alapkővel együtt a hallgatás jelképeként egy halat is elhelyeztek. Pilgram elképzelése nem valósulhatott meg maradéktalanul: az 1770-ben befejeződött építkezés során az eredetileg tervezett húsz remetelakból csak tizenhét épült meg.

A konventépületben – más néven foresteria, erdei kolostor – volt a remeteség felügyelőjének (prior) és az átutazó vendégeknek a szállása, az alapító kegyúr lakosztálya, vendégfogadó a laikusok számára, valamint a refektórium (az ebédlő), a könyvtár, a levéltár és a gyógyszertár. A hajdani refektórium és előterének freskóit Vogel Gergely oltár- és freskófestő készítette 1760 körül. A huszonhét kép a rendet 980 körül, az itáliai Arezzo vidékén alapító Szent Romuald (951-1027) életéből és a „fehér bencés” rend történetéből vett, valamint az államalapítással kapcsolatos jeleneteket, magyar szent királyokat, szenteket és az utolsó vacsora jelenetét ábrázolja. Az épület a szárnyak által körülzárt díszudvarral és szobordíszes kerítéssel csatlakozik a remeteség cellaházaiból álló épületegyütteséhez, a clausurahoz.

A kamalduliak az 1730-as évek közepén érkeztek Majkpusztára. A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki a naponta előírt kötelező imákat hangosan mondhatta el, de a nap többi részében tartózkodnia kellett a beszédtől. Egymással csak a szentmiséken és a fő ünnepeken, a közös étkezéskor találkozhattak. Beszélniük - az elöljárójuk engedélyével - évente két alkalommal, három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért és azok helyett is, akik maguk sohasem fordulnak Istenhez.

A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodással, halászattal, földműveléssel a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok foglalkoztak. Majk 1770-ben lett perjelség. A néma barátok csak rövid ideig élhettek Majk-pusztán, mivel 1782-ben II. József császár feloszlatta a császárság és királyság területén működő rendek többségét.

1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot és a területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. 1860-ban az Esterházy-család a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakíttatta át. Egyes barokk részleteket meghagytak (pl. a refektórium eredeti freskóit). Ekkor készült a refektórium és a vadászteremmé alakított helyiség faburkolata, az utóbbi falképei és a délkeleti homlokzat kecses öntöttvas erkélye is. A franciaparkot angolparkra változtatták. 1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett. Részben az oroszlányi evangélikusok, részben Esterházy Károly csákvári kastélyának bővítéséhez szállíttatták el a köveket. A torony egyik oldalán, a sekrestye boltozatcsonkján még ma is látható freskótöredék.

A II. világháború idején a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár, számos könyvritkaság, újság és értékes bútordarab. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé. Az egykori berendezésből a helyszínen ma csak nagyon kevés tárgy emlékeztet a régi időkre, a refektórium és a vadászterem kályháin kívül az emeleti kandalló és két csillár. Az udvar eredeti barokk, vörös márványkútjának medencéjét 1946-ban még virágtartóként ugyan, de használták, azonban mára nyoma veszett. Talapzatára helyezték el az udvaron jelenleg is álló velencei fehér márványkutat, amelynek oldalain címeres angyal, griff, oroszlán, rózsadíszítés, és két címert tartó alak látható. A kutat az Esterházyak hozatták ide Nagykárolyból a huszadik század elején.

Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság, 1993-ban állították helyre a templomtorony alsó részét. Az állami tulajdonú műemlék együttes kezelője 2001-től a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, 2012-től a Forster Központ.

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >