Az Óbudai Egyetem, Alba Regia Egyetemi Központ főigazgatója, Dr. Györök György örömmel fogadja megkeresésemet, amikor az egyetemi gyülekezetről, annak elindításáról érdeklődöm nála.
Készséggel beszél a lehetőségekről, és eddigi tapasztalatairól:

- Szándékom, hogy valóban ökumenikus kapunyitás történjen. Az elmúlt év kezdetén a katolikus egyház részéről, Tornyai Gábor plébános úr személyében érkezett hozzánk megkeresés, majd kölcsönös egymásra találás bontakozott ki belőle – mesél a kezdetekről az intézmény vezetője. Ennek nyomán az elmúlt évben a székesfehérvári felsőoktatási intézmények vezetőinél érdeklődött azzal a szándékkal, hogy a kapcsolatkiépítés megindítása felé tegye meg az első lépéseket. A kezdeti próbálkozások akkoriban még nem tudtak kiszélesedni.

- Ezért most az egyetemi központban öntevékeny módon folytatjuk az egyetemi gyülekezeti szolgálatot. Szándékaink szerint „ ha a példa jó, akkor legyen ragadós” - teszi hozzá a docens tréfásan.

Az Óbudai Egyetem esetében, a hallgatói létszámot tekintve az ország hatodik legnagyobb felsőoktatási intézményéről van szó. Budapesten önálló kápolnával rendelkezik a hazai más nagy felsőoktatási intézményekhez hasonlóan. Ezt a lehetőséget nem csupán a fővárosban, de Székesfehérváron is komolyan gondolják. A Budai úti egyetemi centrum területén a két világháború között az egykori Hadiárva-gondozó Intézetben egy kápolna várta a híveket. Helyszínén jelenleg könyvtár működik.

Amikor arról érdeklődöm, hogy milyen lehetőségeket biztosítanak a fiatalok hitéleti igényére, a főigazgató elmondja, hogy már kialakult menetrend szerint a hallgatók számára fontos, korosztályukat, érdeklődésüket érintő témakörökben kötetlen beszélgetésekre hívják őket egy-egy aktuális kérdés megbeszélésére „Kávéházi Beszélgetések” keretében. Minderre természetesen külön helyszínt biztosít számukra az iskola: az egyetem fő épületében, kulturált környezetben.

- A részvétel, az alkalmakon történő megjelenés természetesen mindenki számára önkéntes alapon történik – teszi hozzá az egyetem vezetője -, semmiféle erőszakos pasztoráció nem áll a háttérben. Azt tapasztalják, hogy a fiatalok minden iránt fogékonyak, az olyan jó dolgok iránt is, amely saját ügyüket segíti előbbre. Az Óbudai Egyetem székesfehérvári központjában tanuló diákok informatikával, pragmatikus mérnöki tudományokkal foglalkoznak. A kávéházi beszélgetések új, a hagyományostól eltérő lehetőséget kínálnak, megfelelő feltételeket biztosítva ahhoz, hogy a diákokat meg tudják szólítani.

- Milyen tapasztalatok állnak rendelkezésre a tanárok, előadók részéről az egyetemi gyülekezetről? - érdeklődőm.

Az intézményvezető három forrásból kap rendszeres visszacsatolást az alkalmakról: egyrészt a beszélgetéseket vezető lelkipásztoroktól, az egyetemen oktató munkatársaitól és természetesen maguktól a hallgatóktól.

Dr. Györök György főigazgató felhívja a figyelmemet arra is, hogy az egyetem bejárati ajtajánál olvassam el a rendezvény plakátokat. Mint mondja, ebből tájékozódhatnak az érdeklődők, hogy a kávéházi beszélgetések soron következő alkalmát milyen témában rendezik? Ez egy jó értelembe vett népszerűsítése is az egyetemi alkalomnak, hiszen arra törekszenek, hogy a híre minél többekhez eljusson, lehetőség szerint az intézményen kívülre is.

Egy szerda délutáni alkalomra kapok meghívást, így magam is betekinthetek egy „Kávéházi Beszélgetésbe”, ahol barátságos légkörben, asztal körül beszélgethetnek a fiatalok és az oktatók.

Az sem zavar senkit sem, ha valaki éppen kávét kavargatva, vagy süteményt fogyasztva hallgatja a hasznos, építő gondolatokat. Alkalmunkon éppen Révész Lajos, a Székesfehérvári Baptista Gyülekezet lelkipásztora a meghívott előadó, a beszélgetés tárgya pedig az, hogy a tudás és a bölcsesség nem azonos. Miközben a tudás esetében tények meghatározásáról beszélhetünk – fejtegeti a lelkipásztor -, a bölcsességre éppen az jellemező, hogy a meghozott- adott esetben nagy horderejű – döntések következményei évekkel később is vállalhatóak-e számunkra, nem kell -e felülvizsgálni, időt állónak bizonyulnak-e? E néhány gondolatébresztő mondat után aztán megosztja a hallgatóság a véleményét, tapasztalatait egymással. Megtudom, hogy a kávéházi programok sorában alkalmanként az is szerepel, hogy egy-egy rövid filmrészlettel vezetik be a beszélgetést és az így felkeltett gondolatok, érzések, élmények segítségével indítják a résztvevőket az együtt gondolkodásra, az egyéni tapasztalatok megosztására.

Számomra mindenképpen a lelki alkalmakhoz, közösséghez történő ragaszkodást, és a hűséget jelzi, amikor azt látom, hogy a gyülekezeti szolgálatot igénylő, abban feladatot vállaló hallgatók, sőt tanárok is, hétről-hétre hétfőként találkoznak az egyetemi központ egyik irodájában, a reggeli órákban imaközösségen. Látogatásom idején Fehérvári Dávid a Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkipásztora éppen C.H. Spurgeon könyvéből olvassa fel az aznapra szóló gondolatokat. Az ószövetségi Zsoltárokból idéz, amint Isten megnyitja a vakok szemét és felsegíti a görnyedezőket. Ennek jegyében osztják meg gondolataikat egymással az imádkozó csapat tagjai arról, hogy ki milyen nehézségeket él át a hétköznapokban, milyen problémákban szeretne segíteni családján, diáktársai körében, vagy a munkatársainak. Később imádkoznak egymásért, a betegekért, a vizsgák sikeréért.

Arra kérem őket, fogalmazzák meg, mit jelent számukra ez a lelki közösség, s maga az egyetemi gyülekezet?

- Februárban fogalmazódott meg legelőször az az elképzelés, hogy találkozókat, kávéházi beszélgetéseket indítsunk az egyetemen, Fehérvári Dávid kereste meg a főigazgató urat, aki erre lehetőséget biztosított - kezdi a beszélgetést Kiss Szilva, az Óbudai Egyetemi központ titkárságának munkatársa. Néhány hónapos előkészületet követően megvitattuk, valójában mit is szeretnénk, kiket vonnánk be a munkába szívesen, egyáltalán, milyen elképzeléseink lennének egy ilyen új lehetőségről? A megbeszélések lassan imaközösségé formálódtak. S mivel a hétfő reggeli időpont mindannyiunk számára a legmegfelelőbbé vált, ezért maradtunk ennél a napnál.

Azt is hozzáteszi, örömet jelent számukra és Isten gondviselését mutatja, hogy Dávid András műszaki tanárral, immár három elsőéves hallgatójuk is van a villamosmérnöki, a műszaki menedzser és az informatikai szakról, akik rendszeresen látogatják az imakört. Közülük az egyik fiatalember, a villamosmérnöknek készülő Ihász Zoltán veszi át a szót, aki szeptembertől kezdte el tanulmányait. Meg is fogalmazza: ez egy jó hangulatú közösség, építőnek találja, s hivatkozik a Bibliában, a Példabeszédek könyvében leírt igei üzenetre, mely szerint „Az igazak áldása által emelkedik a város...” , s reméli, hogy az imádság által az iskolát is segíthetik.

Dávid András, aki már 1995. óta munkatársa az egyetemnek, úgy fogalmaz: fontos számára, hogy a tudásanyagot át tudja adni a tanítványainak, de még ennél is fontosabbnak nevezi az életvezetési tanácsadást.

- Már régi vágyam volt – folytatja -, hogy induljon egy kis gyülekezet az egyetemen, és az élet nagy kérdéseiről beszélgethessünk a hallgatókkal. A témákat ennek megfelelően igyekeztünk úgy összeállítani, hogy megelőzte egy kis közvélemény kutatás a Hallgatói Önkormányzat segítségével. Természetesen a belső körből is érkeztek témajavaslatok, az így beérkezett ajánlások alapján állítottuk össze végül a „Kávéházi beszélgetések” menetrendjét.

Ezután arról érdeklődöm, miként látják, a többi diák részéről van-e érdeklődés, vagyis milyen a kisugárzása a rendezvényeknek?

- Azt gondolom, ez az alkalom még nem nagyon terjedt el a diákok körében, s igazábólnekik szólna, hiszen elsősorban értük tevékenykedünk. A diákok szíve megnyerése a cél, s reméljük, idővel egyre többen leszünk – hangsúlyozza Ihász Zoltán. A találkozókat „hagyományos” plakátokon, illetve a modern technikát „segítségül hívva” interneten is népszerűsítik, sőt a beszélgetések hívogatására már elkészült a saját facebook felületük is.

- Úgy érkeztem erre az egyetemre, hogy elmúlt év őszén a Kodolányi János Főiskolán már el kezdtem a munkálkodást – emlékezik vissza Fehérvári Dávid református egyetemi lelkész.

- A tanév második félévét már itt kezdtem, itt találtam rá erre a kis csapatra, akikben szintén megfogalmazódott az igény rendszeres találkozásokra, amely komoly segítséget jelent számomra a mai napig is. Azt tapasztaltam, hogy „kívülről érkezőként” nem tudtam volna sokat kezdeni, hiábavalóvá váltak volna a jószándékú próbálkozásaim, ha nem csatlakozott volna hozzám egy Jézus Krisztus szeretetétől áthatott csapat. Az imaközösség számomra a motor, s ezért, amikor felkérést kaptam erre a szolgálatra, világosan láttam, hogy az első, amit ki kell alakítani az egyetemeken, az az imaközösség, amely minden más szolgálatot támogat. Ugyanez a motorja a kávéházi beszélgetéseknek is. Tapasztaljuk, hogy van rajta áldás.

S hogy miben látszik ez? A lelkipásztor elmondja: abban mutatkozik meg Isten vezetése, hogy vannak nem csupán diákok, de oktatók is, akik rendszeresen visszajárnak az alkalmakra, és érkezett már olyan látogató, aki bár még nem elkötelezett keresztény, de komoly érdeklődést mutat a foglalkozások iránt.

- Az imakör is nyitott, várjuk azt az újabb személyt, akinek lelki közösségre van igénye, és szeretné az alkalmak ügyét imádságban hordozni – folytatja, megemlítve, örül annak, hogy felekezeti sokszínűséget tapasztal. Öten ötféle gyülekezetből érkeztek, mégis együtt tudják örömeiket, gondjaikat imádságban hordozni.

A résztvevők egyetértenek abban, hogy mivel nem váltak még szélesebb körben ismertté az egyetemi gyülekezeti alkalmak „saját” hallgatóságuk körében, az jelenthetne megoldást, hogy meg kell találniuk azt a fórumot, amelyre „be tudnák vinni” ezt a kezdeményezést és így még ismertebbé tenni és hívogatni. Ilyen alkalmas lehetőségnek nevezik például a gólyatábort.

Végezetül arról érdeklődöm a fiataloktól, milyen kapcsolatokat szándékoznak kiépíteni más egyetemi gyülekezetek felé? Kérdésemre Fehérvári Dávid válaszol: Miskolc, Szeged és Debrecen egyetemi ökumenikus gyülekezetei felé tartja elképzelhetőnek egy jövőbeni kapcsolat kiépítését.

Most azonban annyi energiája van, hogy a jelenlegi közösség elindulását pásztorolja, segítse. Nem tartja elképzelhetetlennek, – amint ez már más egyetemeken élő hagyománynak számít -, hogy kirándulásokat szervezzenek, s a gyülekezeti vezetők számára tréningeket hirdessenek. Ez azonban még a jövő titka. (A beszélgetőtársak római katolikus, baptista felekezetekből, a Dávid Sátora Gyülekezet és az Élő Szó Gyülekezetből érkeztek)