A mai evangéliumban hárman is szerepelnek, akik vagy önként maguktól, vagy Jézus kérésére szolgálatába állnának. A kérdést nagyon kisarkítva tárgyalják az evangéliumok, nyilván azért, hogy annál jobban észrevegyük: a Krisztus követés nagy és igen komoly elhatározást igényel. Mindegyiknél van némi bizonytalanság: megyek, de előbb…

 

Az egyik ugyan azonnal jönne, mert Jézus személyisége és tanítása annyira lenyűgözte, hogy rajongásában eljutott a csúcsra:”Mester! Követlek téged, bárhova mégy”. Úgy tűnik, hogy mégsem lett az extázisból semmi, mert ebben az esetben Jézus felvilágosította, hogy aki őt mindenben követni akarja, annak fel kell vennie a keresztet.

 

Ő tudta, hogy az önként jelentkezőnek szép otthona, biztos megélhetése van. Jézusnak viszont semmije sincs, még fedél sincs a feje felett.

 

És miközben az Isten országáról beszél, azt sem tudja, hogy az éjszaka hol hajtja le a fejét Lényegét tekintve ebben rejlik a Krisztus követés problematikája, de misztériuma is. Jézus tanítását evangéliumnak hívjuk. A görög szó magyarul örömhír, jóhír.

 

És éppen az a legnagyobb „hír”, hogy megtanít szeretni! Jézus a szeretet egész skáláját nemcsak szóval, de saját életével is bemutatta, elénk élte.

 

Ha nem akarjuk, hogy számunkra Jézus Krisztus csak „szupesztár” legyen ( 50 évvel ezelőtt ezzel a címmel forgatták az amerikai filmet), akkor be kell iratkoznunk az evangélium szeretet iskolájába, ahol Édesanyánktól megtanuljuk a szeretet abc-jét, Jézustól pedig az Atya és a felebarát szeretetét, mely mindent eltűr, mindent elvisel, még a keresztet is az allelúja biztos tudatában.