Különleges színpadi produkció szem-és fültanúi lehetnek mindazok, akik az augusztusi koronázási ünnepi játékok nézői lesznek Székesfehérváron. A Nemzeti Emlékhelyen a magyar uralkodók koronázási szertartás játéka elevendik fel, első alkalommal államalapító Istvánra emlékezve.

 

Szent István király koronázását felelvenítő, nagyszabású s egyben hagyományteremtő színházi előadás készülődik Székesfehérváron. A szakrális-történelmi játék helyszíne is meglepő, ugyanis az egykori Nagyboldogasszony koronázó bazilika romjai felett a Nemzeti Emlékhelyen magasodik a középkori templomot idéző díszlet, a játéktér és a több ezer ember befogadására alkalmas nézőtér.

 

A történelmi produkcióban neves színészek mellett a megyszékhely gyermek és felőtt kórusai, zenekarai és táncosai is közreműködnek. Írásunkban arra kerestünk választ, milyen a próbák hangulata, s hogyan lesz valakiből szereplő egy darabban?

 

A koronázási játék egyik szereplője Illés Ádám, aki már napok óta az oratórium olvasó kórusának tagjaként a hőséggel dacolva kitartóan részt vesz a próbákon. A nem régen érettségijét megszerző fiatalembert arra kértem, ossza meg velünk tapasztalatait a történelmi játék előkészületeiről?

 

- Április végén történt, hogy idősebb Szabó Balázs, az Ars Musica vegyeskar titkára és Szabó Adrienn karvezető megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem csatlakozni a kórushoz? A kérdést azért is tették fel számomra, hiszen tudták, hogy a Székesfehérvári Református Egyházközség Maroshegyi gyülekezetében a kántori szolgálatot látom el már több hónapja.

 

Ádám a felkérésre igent mondott, és csatlakozott a kórus szerepléseihez. Júniusban már gregoriánokat és megzenésített zsoltárokat énekeltek a Széchenyi utcai refomátus templomban, majd az egyházközség általános iskolájának tanévzáróján zenés szolgálatban működtek közre.

 

- Már kórustagként ért a megkeresés, hogy vállalnék-e szerepet a koronázásái ünnepi játékok „oratóriumában”.

 

Ádám erre is igent mondott, így a vegyeskarral július elején részt vett a Vörösmarty Színház Stúdiószínpadán a meghallgatáson, ahol Dr. Szikra János igazgató, az eljövendő szakrális játék rendezője megtekintette a szereplőket. A találkozó után olyan kedvező benyomás alakult ki a direktorban, hogy hamarosan jelezte, szívesen dolgozna együtt a kórussal már az augusztus másodikán kezdődő próbákon.

 

- A történetben vegyeskarunk az ovasókórust alakítja. A fogtatókönyv szerint a szerepünk hasonlít az egykori görög drámákban a kóruséhoz: segítjük értelmezni, a cselekményt. Egyfajta háttérinformációval szolgálunk, kikerekítjük a történetet a nézők számára – mesél nagy lelkesedéssel darabbéli karakterükről.

 

Elmondja, hogy a forgatókönyv szerinti 7. jelenetben vonul be kórusuk a király érkezése előtt. Nem viselnek István korabeli kosztümöket. A férfiak öltönyben, a hölgyek modern kosztümben jelennek meg. Szerepük szerint ők a modern kor emberei, akik csodálattal szemlélik a koronázó bazilika nagyságát, építészeti remekét. István előéletét szavalják el, felsorolva gyermekéveit, neveltetését, családi hátterét, a leendő uralkodói célkitűzését, és bemutatják azt a korszakot, amelyben királlyá koronázzák.

 

A történet üzenenét zsoltárokkal és zenekari átkötésekkel formálják még megragadóbbá. Szövegük felolvasásakor, a drámai hatás még érzékletesebb céljából, több korosztály is szerepet kap. Így például azt a mondatot, amely a uralkodó jelöltől szólva így kezdődik, „Közeledik a gyermek, akit a próféta szerint ismert az Úr” - egy kislány olvassa fel a gyermekkorús tagjai közül. A gyermeki hang különös üzenettel bír, az ártatlanságra, tisztaságra utal.

 

A „Közeledik az ifjú, akinek nemzetségében először jár korona és királyság...” - kezdetű mondatot a nők olvassák, míg a „Közeledik a férfi, aki bölcsen hallgatta a tanítást...” - kezdetű szakaszt már férfiak hangsúlyozzák erőteljesen. A kórusban arra is törekedtek, hogy szöveget szavakra bontsák, így egy-egy szót a basszus, vagy a tenor szaval.

 

A fiatalember számára leginkább az Alba Regia Tánckar művészei bizonyultak a leghatásosabbnak. Nem véletlenül. Előadásmódjukkal, koreográfiájukkal a tízen - és, húszonéves korosztályra tudnak leginkább hatni. Amikor Illés Ádámot arra kérem, mutassa be, a darabban melyik számára a legfontossabb üzenetrész, elmondja: Szent István litániáját tartja a legmozgalmassabbnak a szakrális játék kilencedik részében.

 

Ekkor a közönség azt láthatja, amint az uralkodójelöltet a püspökök jelképesen levetkőztetik. Palástját, kardját leoldjá, lábbelijét is leveszik. Fehér ruhát húznak rá, és István az oltár előtti díszes szőnyegre fekszik. Karját kereszt alakban kitárja.

 

Ekkor kezdődik az úgynevezett apokaliptikus tánc az Alba Regi Tánckar művészeinek előadásában. A cselekmény azt üzeni, hogyan veti le István a régi világot, a bűnt. S egyben jelképezi, amint az ördög harcol az Istennel, konfliktus a gonosz és a jó között. A uralkodóban zajló belső harcot teszi vízuálissá a jelenet.

 

- Horváth Károly komponálásában és az Alba Regia Szimfónikus Zenekar előadásában felcsendűlő népies - szakrális művek és a tánckar közös produkciója nélkül valójában az olvasókórus üzenete erőtlenné válna - véli Ádám.

 

A színművészekkel kevés a kapcsolatuk - vallja be - , pedig sokat lehetne tanulni az István királyt alakító Varju Kálmántól és a szertartásmestert alakító Mihályi Győztől. Az esti hőségben zajló próbák, a rendszeres és bizony fárasztó ismétlések minden energiát elvisznek művészektől, kórustagokktól, statisztáktól egyaránt. Komolyabb kapcsolatépítésre alig-alig marad idő. Igazán jó szervezőnek tartja Szikrora János rendezőt. Az a tapasztalta, hogy rendkívül rugalmasan alakítja, formálja apró részletekbe menően a jeleneteket, minden finom jelzésre kész odafigyelni, amely egy-egy szereplőtől érkezik.

 

- Külön rendezői instrukcióra történt - eleveníti fel a fiú - hogya az imádságot lehajtott fejjel és halkan kell elmondanunk. Azonban, hogy a szöveget végső soron maga a nézőközönség is megérthesse, a kórustagok mikrofont kapnak, abba kell mondaniuk a szöveget. Lényeg, hogy ének- zene - tánc és szöveg egymásra épüljön, erősítse – fogalmaz -, s végezetül azt is megosztja velünk, hogy megtiszelő feladatnak tekinti a közös munkát Matúz Jánossal és Dr. Szikora Jánossal.

 

A jövőben életében a pericizitásra még nagyobb hangsúlyt kell fektetnie, hiszen megtanulta, a próbákra pontosan, megadott időre kell odaérniük. Igazi közösségi életet élnek a csapattal, építik és odafigyelve vigyáznak egymásra.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."