Kilenc civil szervezet kötött konzorciumi megállapodást az Isonzó folyó melletti Monte San Gabriele hegyre állított emlékmű újjáépítéséért. Az első világháború olasz frontján, 1917 őszén, a Görz fölé magasodó Monte San Gabriele hegy volt a térség stratégiailag legfontosabb pontja. A magyar katonák komoly túlerővel szembeni helytállásuk során több mint nyolcezer fős veszteséget szenvedtek az itteni harcok során.

 

A súlyos harcok után, 1918 tavaszán Kratochvil Károly ezredes, a nagyváradi 4. gyalogezred parancsnoka négy emlékgúlát építtetett az Isonzónál vívott legvéresebb harcok helyszínén. Ezek közül napjainkra hármat már felújítottak, és azok a magyar turisták zarándokhelyei lettek.

 

 

Egyedül a szlovéniai Nova Gorica területére eső, a Škabrijel oldalában álló, nemrégen megtalált negyedik gúla romos állapotú. Helyreállítása elől minden jogi akadály elhárult, de a munkálatokhoz mintegy nyolcezer euró, azaz megközelítőleg két és félmillió forint szükséges. A pénz felét a konzorcium tagjai előteremtették, a másik felét pedig a Honvédelmi Minisztérium finanszírozza. A szervezőmunka vezetését a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete végzi.

 

A szerződés aláírásakor elhangzott, hogy a megállapodás egyben szimbolikus együttműködést is jelent a városok között, külön öröm, hogy Nagyváradi szervezet is csatlakozott a konzorciumhoz. Az Erdélyi város és Székesfehérvár kapcsolata egyre szorosabbra fűződik majd a jövőben. Szent István és Szent László városa között ugyanis párhuzamosan több együttműködés is zajlik majd.

 

 

Most egy Szent Lászlóról szóló rajzpályázatot is hirdettek a magyar katonai emlékmű felújítása érdekében létrehozott konzorciumi szerződés aláírása után. A szervezetek közötti együttműködés célja, hogy lehetőség nyíljon az első világháború emlékeinek alaposabb megismerésére, megmentésére és a jövő nemzedékek számára történő bemutatására.

 

Az együttműködés keretében a résztvevők a tervezett programokat együtt dolgozzák ki, a közösen végzett kutatásokba, pedig bevonják a fronton együtt szolgáló Budapest, Debrecen, Székesfehérvár, Nagyvárad és más a harcokban egykoron érintett települések civil szervezeteit, kutatóit is. Cser Palkovics András a szervezetek és a városok közti összefogás fontosságáról beszélt.

 

Valamint arról, milyen fontos, hogy egy- egy ilyen megállapodásnak köszönhetően egyre több fiatal ismerheti meg különféle módokon a magyar történelmet. A világtörténelem egyik leghosszabb és legvéresebb hegyi háborúja zajlott az Isonzó-front nyolcvan kilométeres szakaszán.

 

 

Olaszország 1915. május 23-án üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchiának, néhány nappal később máris megjelentek az olasz csapatok a Gorizia térségében, a város súlyos károkat szenvedett el az isonzói csaták során, többször is gazdát cserélt a település, a frontvonal közel két évig a város közvetlen közelében húzódott. Két népfelkelő ezred, a 17-es székesfehérvári és a 29-es budapesti 1915 nyarától majdnem egy éven át ezen a hadszíntéren küzdött. 1918-ban az olasz csapatok bevonultak a városba, majd a békeszerződés alapján is Olaszország kapta meg Gorizia városát.

 

A szlovén Nova Gorica a második világháborút követően alakult ki, miután Gorizia városát kettéosztották Olaszország és Jugoszlávia között.

 

A konzorciumi megállapodás tagjai:

 

Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, Pro Liberta Partium Egyesület, Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, Fehérvár Tiszti Kaszinó Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Széll Kálmán Alapítvány, székesfehérvári csoportja, Budapesti Tiszti Kaszinó Egyesület, Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete, Várszövetség, a nagyváradi magyar civil szervezetek jogi személyiség nélküli szövetsége, Magyar Tartalékosok Szövetsége Közhasznú Egyesület, Katonai Emlékpark Közhasznú Nonprofit Kft.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."