A nemzeti ünnepre szervezett programok sora a Petőfi parkban indult, ahol a gyermekek a Fehérvári Huszárok Egyesületének tagjaival találkozhattak és kipróbálhatták a lovaglást is a vitézek vezetésével.  

A közös ünneplés a Belvárosban folytatódott, ahol ismét a forradalom szellemiségét megidéző műsorral készültek a Pathália Színkör tagjai és a hozzájuk csatlakozó iskolások. A fehérvári ifjak Kozári Ferenc vezetésével a Városház tér egészét a 166 évvel ezelőtti főváros hangulatába öltöztették, így felelevenítve az 1848. márciusi forradalmi eseményeket. Egy napra városunkba költözött a Pilvax kávéház, az Orvostudományi Egyetem, a Landerer nyomda, megnyílt a forradalmi ifjak előtt a Helytartó Tanács épülete, valamint a börtön ajtaja is, ahonnan Táncsicsot kiszabadították.

A műsort követően köszöntők hangoztak el, melyekkel a szervező Fejér Megye és Székesfehérvár Önkormányzatának vezetői köszöntötték a nemzeti ünnepet és emlékeztek meg a forradalomról, valamint annak hőseiről. 

"Március 15-e a magyar nemzet erejére emlékeztet bennünket. Arra, hogy közös akarattal és bátorsággal bármire képesek vagyunk! Az 1848-as forradalom a hittel kezdődött. A magyarok hittek abban, hogy Magyarország megáll a saját lábán, és ér annyit, mint egy másik nemzet. Ez a kiállás tette lelhetővé, hogy a 48-as magyarok elérjék céljukat. A magyar nemzet nemcsak a szabadságért küzdött akkor, hanem mindazokért a jogokért, amelyek Európa bármely más nemzetét megillették. Alapjaiban megújították Magyarországot, amely soha többé nem süllyedt vissza a feudális viszonyok közé. A magyarok tudták, hogy joguk van a szabadsághoz és az önbecsüléshez és azt is tudták, hogy ez felelősséggel és munkával jár. Tudták, hogy a magyar nemzet csak úgy maradhat meg, ha a magyar földet magyar emberek művelik. Tudták, hogy annak a nemzetnek nincs jövője, mely feléli azt, amely hitelből tengeti életét, ahelyett, hogy keményen dolgozna. Tudták, hogy a magyar nemzet akkor nem lesz kiszolgáltatott, ha azok is dolgoznak, akik addig kihúzták magukat a munka alól. Tudták, hogy Magyarország akkor teljesíthet jobban, ha mindenki ereje szerint kiveszi részét a közös teherből. Tisztelet a bátraknak, akik kiálltak és fáradhatatlanul dolgoztak azért, amiben hittek." – fogalmazott ünnepi beszédébenTörő Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke.

Székesfehérvár polgármestere a 166 évvel ezelőtti forradalmi események mellett a tavalyi március 15-ét is felidézte, amikor nem közös ünneplést, hanem „hófedte” napokat hozott március idusa. Jó volt látni, hogy a fehérváriak közössége itt is helyt állt, úgy, ahogy a forradalom idején is.

„Az ünnep legfőbb célja nem az, hogy a ma élőket visszavigye a múltba, hanem éppen az, hogy a múltat elevennek tartsa meg a ma élők számára is. Ezért kellenek hát az ifjak, akik ma lélekkel élik át újra ’48 ébredését – köszönet nekik. És kellenek azok a polgárok is, akik maguk is fellelkesülve harsogják a nemzeti szabadság jelszavait, lobogtatják zászlóit. Kellenek az idősek, akik unokájukat nyakukba ültetve vesznek részt az ünnepen, és kellenek a gyermekek is, akik itt és most ízlelik meg, hogy milyen fontos is a szabadság. Jó tehát az, ha minden esztendő március 15-én sokan vagyunk itt. Kell a tiszteletadó gesztus, de a nemzet 166 évvel ezelőtti egységének megünneplésénél sokkal fontosabb az, hogy a mában ugyanúgy egyek legyünk a magyarság szabadságának és a haza ügyének akarásában. Mi, ’48 névtelen hőseinek leszármazottai. Fejet hajtva ’48 márciusának nagyjai előtt, semmiképpen sem feledhetjük el azt, hogy a forradalom sikerének legfőbb letéteményesei mégiscsak a polgárok, a földművesek, vagy éppen a mesteremberek voltak. Ők adták javaikat a szabadság megvédéséhez, ők ragadtak fegyvert, ők áldozták az életüket és őket siratták kedveseik – többek között fehérvári otthonokban is.” – emlékezett dr. Cser-Palkovics András. Székesfehérvár polgármestere kiemelte azt is, hogy a lavinaként erőre kapó folyamatok, a kivételes pillanatok mindig megtalálják a maguk hőseit. És nem csupán Petőfiket, hanem az Uitz Ignác kőműveslegényeket, valamint a Kutzka Mihály kovácsmestereket is, akik magyarként és fehérváriként odaálltak a sortűz elé és életüket adták a szabadságért.

A köszöntőket követően az ünnepség résztvevői a Fekete Sas Szállóhoz vonultak, ahol annak idején a fehérvári márciusi ifjak találkoztak a forradalom napjaiban. A szálló falán lévő emléktáblánál közös koszorút helyezett el Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, valamint Fejér Megye és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának vezetői. Ezt követően a Fejér Megyei Kormányhivatal, az egyházak, a fegyveres és rendvédelmi szervek, valamint a pártok és civil szervezetek képviselői is megemlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. 

A Városház téren József-napi vásárt tartottak, melynek keretében 30 kézműves és őstermelő kínálta portékáit. A kisgyermekek kézműves foglalkozások keretében készíthettek kokárdát, vesszőparipát és gyékénykardot is, de forradalmi cipósütés és a tiszteletbeli bakaavatás is zajlott.