Esterházy János életművének és hitvallásának megismertetése a célja annak a gyűjteménynek, amely 2008 óta járja hazánkat és a határon túli, magyarok lakta településeket. A mártírságot vállaló felvidéki magyar politikusról elnevezett festmény-, szobor- és grafikai gyűjteményt a Pozsonyi Magyar Galéria gondozza, ismertté tételét pedig a Rákóczi Szövetség segíti. Most Székesfehérváron, az Öreghegyi Közösségi Házban látogatható a vándorkiállítás. 

„Aki a másik népnek rosszat tesz, a saját népét is károsítja.” – ezzel az Esterházy Jánostól származó idézettel köszöntötte a tárlat megnyitójának résztvevőit dr. Cser-Palkovics András. Mint mondta: „Esterházy János életére, gondolkodásmódjára nagyon jellemző ez a mondat, amely nemcsak a 20. században állta meg a helyét, hanem a 21. században is szükség van ennek a megértésére. Érdekes fintora a sorsnak, hogy aki ezt vallotta, az az ember mennyi üldöztetésben részesült más népek részéről. Vannak olyan országok körülöttünk, ahol Esterházy Jánost még nem rehabilitálták és a mi felelősségünk is, hogy ez megtörténjen, mert méltatlan és méltánytalan döntés volt őt bűnösnek nevezni. Különösen méltánytalannak tartom, hogy az Európai Unióban még mindig előfordulhat ilyen eset. Amikor ezt a kiállítást megnézzük, akkor jusson eszünkbe egy olyan közéleti ember, aki döntéseiben a közösséget helyezte előtérbe, akár a saját érdekei ellenére is. A közösség iránti lelkiismerete és kötelességtudata nem engedte, hogy a könnyebb úton járjon. Bízom abban, hogy nemcsak felnőttek, hanem sok fiatal és diák is meg fogja nézni ezt a kiállítást.” Székesfehérvár polgármestere végül köszönetét fejezte ki az Esterházy János Emlékbizottságnak és a Rákóczi Szövetségnek, hogy gondozza a hagyatékot. 

Különleges helyszínnek nevezte az Öreghegyi Közösségi Házat Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, hiszen – mint mondta – szép párhuzam vonható az egykori mártír politikus által országgyűlési képviselőként képviselt városok és a tárlatnak otthont adó kulturális intézmény körül elhelyezkedő utcák között. „A 20. század egyik legnagyobb magyar politikusával fognak itt, a tárlaton találkozni, akit sajnos kevesen ismernek. Ez az öreghegyi környezet pedig különösen találó a kiállítás megrendezéséhez, hiszen a szomszédos utcák mind azoknak a településeknek a neveit viselik, amelyeket képviselt Esterházy János, ahol a magyarokért küzdött és ahol az életét élte. A közelben van a Máriavölgy is, ami azért jeles helyszín, mert amikor már korlátozták a Magyar Párt működését, akkor Máriavölgyben, ezen a Pozsonyhoz közeli kegyhelyen rendezték meg Esterházyék a magyar zarándoklatot. Innen vonultak be Pozsony utcáira, néma sétájukkal figyelmeztetve mindenkit arra, hogy a magyar közösség jogai az akkori Csehszlovákiában nem érvényesültek.”

Martényi Árpád a mártír politikus életének fontosabb állomásait is felidézte. Mint elhangzott, 12 évet töltött a közéletben, majd ugyanennyit a Gulágon és különböző csehszlovákiai börtönökben. 1933-ban választották képviselővé, és munkáját, a magyarok érdekképviseletét egészen 1945-ös letartóztatásáig végezte. Mindig sorsközösséget vállalt a mintegy 60-70 ezer hazáján kívül rekedt magyarral, valamint csehek, szlovákok, zsidók és lengyelek százainak segített a  szökésben. A második világháború után a Szovjetúnióba, a Gulágra hurcolták, majd miután Szibériából súlyos betegen hazaadták, Prágában a halálos ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták. Esterházy János a morvaországi, mírovi börtönkórházban halt meg 1957. március 8-án, tizenkét évnyi kegyetlen rabságban töltött szenvedés után. A mai politikai kultúra egyik nagy hiányosságaként értékelte az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, hogy míg Oroszországban rehabilitálták, addig Szlovákiában és Csehországban még ma is hazaárulóként, háborús bűnösként tartják számon. Majd kiemelte: „Esterházy János helytállása, embersége emlékőrzésre szólít mindannyiunkat!” 

Esterházy János egyik lánytestvérének feljegyzései alapján írt könyvet Molnár Imre történész, aki még egy fehérvári kötődésre hívta fel a figyelmet. Kaszap István – vagy ahogy Esterházy nevezte, Kaszap Pista – temetéséről fotót talált a családi albumban és mint kiderült, a felvidéki politikus a Szűzanya mellett gyakran imádkozott hozzá is a fogságban töltött években, hogy a Mennyből segítse szabadulását.  

A Pozsonyi Magyar Galéria, amely a folyamatosan bővülő Hommage `a Esterházy  János festmény-, szobor- és grafikai gyűjtemény gondozója, a koronázó város szívében helyezkedik el.  A szervezett képzőművészeti élet itt 1885-ben indult, amikor gróf Esterházy István elnöklete mellett megalakult a Magyar Képzőművészeti Egylet. Erről már Csehi József, a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezetének elnöke beszélt, aki a szervezet által felvállalt nemes küldetést is megismertette a megnyitó közönségével.  2008-ban indították vándorútjára a gyűjteményt, amelyet azóta már számos helyen bemutattak a Kárpát-medencében. Körülbelül 50 alkotásból áll most a sorozat, amelyet Esterházy Jánosról készült portrék, az egyes művészek által róla alkotott képek, valamint a mártír politikus eszmeiségéhez közel álló témákat feldolgozó munkák tesznek ki.

A szervezők arra biztattak mindenkit, de különösen a fiatalokat és az iskolai csoportokat, hogy keressék fel a kiállítást, ismerjék meg gróf Esterházy János tevékenységét. A tárlat május 4-éig várja a látogatókat az Öreghegyi Közösségi Házban.