Az első félidő elején tapogatózó csapkodás folyt a pályán, majd a 17. és a 21. perc között három nagy lehetőséget is kihagyott: kétszer Álvarez hibázott, egy alkalommal pedig egy 17 méteres, középről elvégzett szabadrúgást lőtt a sorfalba Haraszti, pedig ebben sokkal több volt, ennél kecsegtetőbb helyről nem lehet lőni a 16-oson kívül. Szinte természetes, hogy ezek után a slusszpoén a hazaiaké lett, akik a hajrára felbátorodtak és sorozatban hozták nehéz helyzetbe az ezúttal is össze-vissza helyezkedő, koordinálatlan védelmet.

A 43. percben jött a gól: egy szöglet után a szépen szemlélődő Vidi-védők mellett előbb Varga fejelhetett, de Szolnoki ezt kistukkolta a vonal előtt, a kipattanóval pedig addig forgolódott Eninful, amig a kapu felé tudta kotorni a labdát.

A gyenge lövés elpattogott a lábak között, s a későn reagáló Calatayud mellett a kapu jobb oldalában kötött ki. 1-0! A második játékrészben sem sok minden változott, a Vidi volt inkább fölényben, de lassan, körülményesen, pontatlanul és ritmustalanul focizgatott, miközben a kecskemétiek minden kontralehetősége életveszély volt a lestaktikát -is- katasztrofálisan játszó vendég védelem segédletével.

Ennek eredményeképp a 63. percben Bebeto lépett ki és rúgott gólt, majd -bár Nikolics gyorsan szépített- a 87. minutumban Szécsi szerzett uygancsak a katasztrofálisan lestaktikázó védők közül kilépve találatot, eldöntve a meccset, 3-1 ! A Videoton produkciója hónapok óta kritikán aluli, közröhej tárgya lett az edzője, aki most is végig apátiába süppedve, teljesen tanácstalanul ücsörgött a kispadon, lejáratva a vezetőket is, akik egyszerűen nem hajlandók kirúgni a portugált.

A szurkolók elkeseredettsége teljsen érthető, a bajnokságot sokáig uraló kedvencei összezuhantak, s már nem csak az első helytől vannak távol, a dobogó is lassan álom lesz.