Lónay Gyula óriási felfedezése, hogy az ezekre az ősi tapasztalatokra felépített nyelv a világon ma is mindenütt magyarul köszön vissza ránk, csak olvasni kell tudnunk. Példák végtelen sorával bizonyítja, hogy nem mi eszkábáltuk össze nyelvünket mások szavaiból, hanem a magyar nyelv termékenyített meg más nyelveket. Csak egy példát idézünk: Mivel őseink sok régi forrás szerint napimádók voltak, a nap szót fordítva, pan értelemben is használták.

Pannónia “Panhon” volt, mint japánul Nippon naphon, s “panhon lakói a panok voltak, vagyis urak, szolgái pedig a nép, mint a napisten alattvalói. A panasz szavunk szó szerinti jelentése, a napból való, tehát az igazságról való, az igazságot kiteljesítő szó…A panoráma egyfajta körkép, rálátás az egészre. A legjobb rálátás birtokosa a nap…. A panzió, a ponyva szintén védenek, mint a  nap, ha hűvös van, ha leszáll az éj….Ugyanígy a pantalló és a panyóka is. A pánt inkább a naperőt rejti, ami összetart egy egésszé, a pántlika nap kicsiben… [1]

A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt erre a rendkívül érdekes estre, ahol az előadó segítségével eljuthatunk nyelvünk legmélyebb rétegeihez, az ősi eredethez.

Mi magyarok, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy számunkra a nyelv nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem egy felbecsülhetetlen, ősi érték. Méltón lehetünk rá büszkék.

A világon már sokan felfigyeltek nyelvünk különleges voltára, ezek közül az egyik legszebb véleményt Sir Browning John, angol nyelvész, politikus írta róla: „ olyan mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. ”

Az előadás ideje: 2014. április 29. (kedd) 18 óra

Helyszín: Miss Tee Teabolt, Székesfehérvár, Ady Endre u. 32.