Utolsó mérkőzésünknek csak Japán számára volt tétje, ugyanis az ázsiaiak korábban legyőzték Szlovéniát, Ukrajnát és Dél-Koreát is, így nem kis meglepetésre egy újabb győzelemmel feljutást ünnepelhettek volna, ami legényeink pedig tudták, vagy a 4. vagy az 5. helyen végeznek, tehát jövőre is ugyanebben a divízióban szerepelhetnek majd.

A vb-n korábban mutatott produkciók alapján Japán volt egy picivel esélyesebb, ám a közelmúlt mérkőzéseit vizslatva vegyes a kép, mi is elpáholtuk néhányszor a távol-keletieket, míg ők is minket, tehát valószínűsíthető volt egy kiegyenlített, jó meccs. Az is lett, az osztrákok elleni derbihez hasonlóan változatos, élvezetes csata alakult ki a jégen. Japán szerzett vezetést az elején, majd Bartalis és Sofron találataival a második harmad elején már nálunk volt az előny. Ezt követően 5 perc alatt az ázsiaiak fordítottak, de a játékrész véghajrájában Sofron ismét gólt ütött, így 3-3 -ról futhattak neki a záró harmadnak a küzdő felek.

Az utolsó 20 percben bő 5 minutummal a befejezés előtt Ueno megint Japánt juttatta előnyhöz, de még erre is volt válasz, ugyanis Vas Márton 1 perccel a végső dudaszó előtt 4-4 -re módosította az eredményt, így jöhetett a hosszabbítás, majd -miután a ráadásban nem esett gól- a büntetőpárbaj. A szétlövést a mieink bírták jobban idegekkel, különösen Vas Marci, aki három (!) rávezetést is sikerrel abszolvált, így végül 5-4 -re mi húztuk be a meccset, nekünk járt a 2 pont, míg Japánnak maradt egy, és a határtalan izgalom, mert ezzel már csak úgy juthatott volna fel, ha Szlovénia kikap a már biztos feljutó osztrákoktól. Ez végül nem következett be, Szlovénia 3-1 -re győzött, így megnyerte a csoportot, Ausztria pedig a második helyen mehet vissza a legjobbak közé.

Magyarország nagyjából azt hozta, ami előzetesen reálisan várni lehetett tőle: legyőzte Dél-Koreát és Japánt, pontot vett el a feljutó Ausztriától, így az első két helytől és a kiesésétől is messze volt. Némi szerencsével és erőteljesebb támadójátékkal esetleg sikerülhetett volna 2-3 ponttal többet bezsebelni, de összességében ez a 6 pont nagyjából a realítás, amit ettől a fiatal csapattól el lehetett várni. Amennyiben a szépen fejlődő és egyre eredményesebb utánpótlás tehetségei beérnek és 2-3 év múlva kezdenek beépülni a felnőttek közé, szép jövő várhat a sportágra nálunk, akkor lehet egy olyan időszakunk, amikor rendszeresen valós esélyesei lehetünk a feljutásért folyó küzdelmeknek.