A központi ballagás a székesfehérvári diákság életének egyik legfontosabb eseménye minden esztendőben. Ma a középfokú intézményekből 70 végzős osztály 1767 diákja búcsúzott, a ballagókat nemcsak saját iskoláikban köszöntötték, hanem hagyományosan a Városház téren is fogadták őket. Székesfehérvár központjában óriási volt a tömeg, rengeteg családtag, rokon, barát, ismerős, illetve önkormányzati képviselők kísérték figyelemmel a ceremóniát.

A nagyszabású ünnepség a Himnusszal vette kezdetét, melyet Komáromi Cecília, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanulója tolmácsolásában hallhatott a közönség, majd Kovács Ákos „Azért vagy itt” című versét szavalta el Bukosza Zita, az V. Fehérvári Versünnep első helyezettje. Székesfehérvár városa és önkormányzata nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester búcsúzott a fiataloktól. Köszöntőjében hangsúlyozta: „Szeretném Nektek megköszönni az elmúlt éveket azért, mert ez a város nagyon sokat kapott Tőletek. Kapott diákéletet, vidámságot, mosolyt, programokat, rendezvényeket, Versünnepet, Fehérvár Hangját, de kapott Diáktanácsot és bulikat, hangos éjszakai órákat is. Ez mind jelentette azt, hogy Székesfehérvár az elmúlt négy, hat, illetve nyolc évben diákváros volt, ami Nektek köszönhető. Kívánom, hogy ezeket a szép pillanatokat vigyétek el magatokkal! Ma búcsúztok az iskolától és egymástól, barátoktól, osztálytársaktól, ismerősöktől. Kívánom azt is, hogy ezek a kapcsolatok megmaradjanak a jövőben!” Dr. Cser-Palkovics András reményét fejezte ki, hogy minél több fiatal Székesfehérváron fog boldogulni, élni és dolgozni a következő évtizedekben.

A polgármesteri köszöntő után zenés blokkal folytatódott az ünnepség. Josh Groban „Mi ér egy hang” című dalát a Vasvári Pál Gimnázium SAKH énekegyüttese adta elő, fuvolán közreműködött Borbás Brigitta. Ezután Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár köszöntötte a ballagókat, többek között az ünnep jelentőségéről, a hétköznapoktól való különbözéséről és varázsos rendhagyásáról beszélt. Arra kérte a fiatalokat, hogy a mai napon adják meg maguknak és környezetüknek az ünnep örömét. Mint mondta: „Kevés olyan ünnep van, ahol az egyén, a család, egy végzős osztály, az intézmények, egy város együtt ünnepel, adja meg a különbözést, az élet rangját. Ilyen a ballagás!   Nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre!”