A színházbarátok számára meghirdetett közönség találkozók rendszerint nagy népszerűségnek örvendenek, az ilyen programokat általában jelentős érdeklődés követi a teátrum falain belül. Egy-egy kulturális jellegű találkozó, fórum még jelentősebb üzenetet hordoz akkor, ha szervezők arra is odafigyelnek, hogy programjukkal kilépjenek a színház falain kívülre.

Amint ez történt nem régiben, amikor a székesfehérvári Talentum Református Általános Iskolában láthatták vendégül Mark Twain „Koldus és királyfi” című regénye színpadi változatának két főhősét. Szurdi Miklós rendezésében a Vörösmarty Színházban nagy sikerrel bemutatott rendkívül cselekményes musical ifjú főszereplői, Börcsök Olivér és Lehotai Miksa (a történetben Edward, az angol trónörökös és Tom Canty megformálói) a negyedik osztályos tanulókhoz voltak hivatalosak „közönségtalálkozóra”.

- Márciusban az egyik vasárnapon láttam a színházban a „Koldus és királyfi” című előadást, amely annyira megtetszett, hogy a következő héten már a negyedikes diákjaimmal közösen néztük meg. Hamarosan utána néztem a két főszereplőnek a Facebookon, kíváncsi voltam rájuk, hol tanulnak, mi az érdeklődési körük? Elsőként Olivérrel sikerült üzenetet váltanom a darab kapcsán – mindezeket már Illés Anna, a székesfehérvári református általános iskola tanárnője meséli el kérdésemre.

Az internetes levélváltások során már szóba került, hogy a két fiút meghívnák az osztályba egy kis beszélgetésre, ismerkedésre. A kérdésemre, hogy a fiúk miként reagáltak az iskolai meghívásra, Illés Anna elmondja, hogy számára úgy tűnt osztályközösségből korábban még nem kaptak ilyen jellegű felkérést, és az is érezhető volt, hogy a tizenöt éves Börcsök Olivér és a nála egy esztendővel idősebb Lehotai Miksa számára újnak számítanak ezek a tapasztalatok.

- Az is bizonyos, hogy a megkeresés jól esett a számukra, kedvesnek érzeték és legalább akkora izgatottsággal várták a találkozót, mint maguk a tanulók, így rövid időn belül igent mondtak a felkérésre – teszi hozzá nevetve a tanárnő.

A megszervezést, pontosabban a találkozó kivitelezését némiképpen bonyolította, hogy miközben Börcsök Olivér a megyeszékhelyen a Vasvári Pár Gimnázium tanulójaként úgymond „helyben” meg tudta oldani a részvételét, Lehotai Miksának ez nehezebben ment, hiszen neki Zalaegerszegről kellett megoldania ugyan ezt. A bő egy hónapos előkészületeket követően április 25-én valósult meg a találkozó. A gyermekek szó szerint az „ajtóban lógtak”, csillogó szemekkel és nagy érdeklődéssel vártak a vendégekre, akiket kolléganője, Sáriné Rádi Zsuzsanna kísért az osztályterembe.

A találkozó kezdetén igyekeztek a hangulatot oldani, éppen ezért a fiatalembereket elsőként arra kérték meg, meséljenek magukról, és hogy miként kerületek bele a darabba, hogyan emlékeznek vissza a szereplőválogatásra? A gyermekek részéről érezni lehetett egy kis bátortalanságot, de a lámpaláz elmúltával hamarosan szinte özönvízszerűen záporoztak a kérdések a színészpalánták felé.

- Tudni kell, hogy Mark Twain műve komoly műfajt képvisel éppen ezért nehéz regénynek számít - mondja. A darab a negyedik osztályosainak, azaz a 9-10 éves korú diákjainak igen csak elnyerte a tetszését. Teljes mértékben átérezték a mű lényegét, üzenetét, mondanivalóját. A pedagógusnak arról is van tudomása, hogy egyik diákját annyira lenyűgözte a színházi produkció, hogy később otthon a szüleivel is neki láttak olvasni a regényt, így a színdarab az olvasóvá nevelés folyamatához is hozzásegített.

Felelevenítette, hogy a tanulók elsősorban kulisszatitkokról kérdezték Olivért és Miksát, vagyis, hogy mennyi idős koruk óta énekelnek, ki fedezte fel a tehetségüket, hogyan képesek összeegyeztetni a tanulmányaikat a próbákkal? Kíváncsiak voltak a nebulók arra is, hogyan épül fel egy-egy színházi próba, s melyek számítanak az első lépéseknek? Az egyik fiú számára például az éneklés tűnt könnyebbnek, hiszen már évek óta gyakorolja, a másikuk számára pedig az irodalom, a szövegtanulás és a szerepjátszás számított egyszerűbb feladatnak – folytatja a tanárnő.

Olivér számára még az első komolyabb színházi fellépésnek számított ez a darab. Miksa korábban, két éve, a Nyilas Misi szerepében lépett a közönség elé a „Légy jó mindhalálig” című színházi bemutatón Zalaegerszegen. És, hogy milyen volt a szereplők benyomása, tapasztalata első közönségtalálkozójuk nyomán? Miksa olyan titkokat is elárult, hogy például a próbák során miért tört össze az egyik díszlet eleme, és azt is elmesélték, hogyan sminkelték ki őket.

A technikai műveletre azért volt szükség, mert a történet szerint ők ikrek, de mivel a valóságban nem azok (s kicsit sem hasonlítanak egymásra), szükséges volt, hogy az egyik szakember mesterségesen „közös vonásokat” alakítson ki a fiatalok arcán.

Amikor ennél a témánál jártak, a srácok már kaptak is a mobiltelefonjuk után, hogy „ez meg is van képen, megmutathatjuk?” - s a készülékük fotógalériáját a diákok örömmel át is böngészték. A „talentumos” tanulók kérdéseik nagy részében azt tudakolták, hogy bizonyos jelenetek hogyan készültek?

Így például választ vártak arra, hogy Hendon, Edward herceg védelmezőjének megostorozási jelenete hogyan zajlott valóságban a színpadon, vagy a Buckingham palotában, az étkezési jelenetben Miksa valódi csirkehúst fogyasztott-e? A fiúk beszéltek arról is, hogy a darabban számos jól ismert és országszerte nagy népszerűségnek örvendő „profi” színművész szerepelt.

Tőlük is kaptak jó tanácsokat, amelyet az ifjak nagyra értékeltek, így nem csupán a rendezői utasításokat hajtották végre. A tanárnő úgy véli, a fiatal, esetünkben tinédzser közönség számára teljes egészében befogadható, követhető darabról van szó, amelyet zenei betétekkel, hatásos tánckoreográfiával, humoros jelenetekkel, poénokkal színesítettek. Mindezzel Szurdi Miklós rendezőnek kétségtelenül sikerült a gyermekek szívéhez- lelkéhez közel vinni a történet üzenetét, gondolatvilágát.

- Osztályunk nagyon szereti a zenét, számos tanulónk muzikális, többen járnak zeneiskolába, és játszanak hangszereken is. Őket egyértelműen „megfogták” a felcsendülő dalbetétek. A találkozó végén Olivért és Miksát arra is sikerült „rábírni”, hogy a darab fináléjában felcsendülő dalbetétet az osztályteremben is hajlandóak legyenek elénekelni.

- A találkozó hatalmas élményt jelentett számomra is. Úgy gondolom, a jövőben is érdemes lesz ehhez hasonló programot szervezni – meséli a tanárnő, hozzátéve, hogy tény: sok időt, energiát felemészt, számos egyeztetést igényel, izgalommal jár mindkét fél részéről a megvalósítás, de ugyanakkor feledhetetlen meglepetéseket is rejt valamennyi résztvevő számára.

Az iskolai vendégek nem távoztak üres kézzel. A negyedikesek saját készítésű ajándékait vihették el magukkal: két papírlapra színes koronát és lyukas cipőket ragasztottak – amellyel a koldust és a királyfit kívánták jelképezni. A gyermekek üzeneteiket fogalmazták rá néhány rövid mondatban, és rajzocskákkal is díszítették.

Illés Anna azzal zárta a beszélgetést, bizonyos benne, hogy a jövőben a színház, mint kulturális program nem fog kimaradni az életükből.