A szeminárium - korábban karmelita kolostor - épületében 1954. június 10-én nyitotta meg kapuit idős, nyugdíjas világi katolikus papok számára a Székesfehérvári Országos Papi Otthon. A 60 éves jubileumi évforduló alkalmából ünnepséget rendeztek az Otthonban, ahol Bató András, a Katolikus Egyház Szeretetszolgálatának főigazgatója Ferenc pápa gondolatával köszöntötte a résztvevőket. „Az idősotthonokban élő papok lakhelyei az életszentség valóságos szentélyei és az apostoliság kegyhelyei.” A főigazgató köszönetet mondott, hogy az Országos Papi Otthonban élők szentéllyé és kegyhellyé változtatták a karmeliták által 1731-34 között emelt épületet.

A házat szerzetesek építették, hogy szerzeteseknek adjon otthont. Szent életű emberek, legendás hírű papok éltek e ház falai között. Néhány évig innen irányította a bencés főapát a bencés rendet. „Amikor az ember ebbe a házba belép, megtapasztalja és érzi az Isteni gondviselést, és ezért hálát kell adni.”  - emelte ki köszöntőjében Spányi Antal. A megyés püspök hozzátette, hogy az évtizedek megpróbálták a házat, és a Püspöki Konferencia volt az, amely komoly anyagi áldozatot vállalva, megszépíttette belülről, hogy maradjon továbbra is az imádság, Isten és ember találkozásának, ember és ember egymás iránti szeretetének és megbecsülésének, egymást segítő jóságának helye. A megyés püspök köszönetet mondott az ott élőknek, a dolgozóknak és a városnak. „ Köszönöm, hogy az a város, amelyet mi Szent István városaként tisztelünk, ezt az intézményt is magáénak érzi, hiszen ez az Otthon Székesfehérvár életét nemcsak színesíti, de hírnevét is öregbíti.”

Emléklapot és egy, a középkori Székesfehérvárt ábrázoló metszetet adott át a jubiláló intézmény vezetőjének  a város nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki köszönetet mondott, hogy az egyház gondoskodó szeretettel tartja fenn az épületet, és a nehezebb időkben is őrizte az értékeket. „A város, a magyar nemzet szép és nehéz pillanatai kicsiben megtalálhatóak e ház történetében, amely a Belváros egyik fontos épülete. Nemcsak küllemében, de szellemiségében is, hiszen nagyon sok fehérvárit köt ide valamilyen emlék, élmény. Ez azt is jelenti, hogy az itt élő, szolgáló közösség mindig nyitott volt a város felé, amelyet minden időben, különböző módokon igyekezett is visszaadni Székesfehérvár.” A polgármester hozzátette: „Az itt zajló szociális tevékenység azok számára nyújt otthont, akik úgy döntöttek, saját „őrhelyükön” szolgálják a közösséget a hit által egy életen át, ám most, élethelyzetük, betegségük révén szükségük van a katolikus egyház befogadó szeretetére.”

Az eseményen a köszöntőket követően Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, Mózessy Gergely levéltáros, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatója és Soós Viktor Attila történész tartott előadást. Az ünnepi programot szentmise zárta a Szemináriumi templomban.

Az egykori karmelita rendház 1731-1734 között épült barokk stílusban. Az épületet a XX. század elején második emelettel bővítették. A szocializmusban bezárták a szemináriumot, de azt engedélyezték, hogy az épületben létrehozzanak egy országos hatókörű papi otthont. Akkor ez volt az egyetlen olyan intézmény, ahol az idős papok otthonra találtak, amikor a plébániai teendőket már nem tudták ellátni. 

Az 54 férőhellyel rendelkező Országos Papi Otthonban az elmúlt években végzett korszerűsítéseknek köszönhetően megújultak a papi szobák, mindegyikhez tartozik előtér, vizesblokk (zuhanyozó, WC és mosdó). A belső kertben biztonságos sétakertet alakítottak ki.  Az épületben lift épült, amely biztosítja a közlekedést a mozgáskorlátozottak számára is. Megújultak a közösségi terek és a folyosók. Az átalakításnak köszönhetően országosan egyedülálló színvonalú papi otthont alakítottak ki Székesfehérváron.