Aki első olvasatra azt gondolná, csupán száraz, adatoktól hemzsegő, történészi munkával van dolga, nos, az igen csak rácsodálkozhat, hiszen egy nagyon is olvasmányos, pergő, párbeszédekre épülő, több helyszínen zajló eseményeket bemutató kötetet tarthat a kezében. Mindez persze nem jelenti, hogy a könyv összeállításánál a szerző részéről nem szerepelt volna igényként a történeti múlt és a korabeli dokumentumok alapos áttanulmányozása.

 

Mi ösztönözte a könyv megírásában, milyen forrásokra támaszkodott? – kérdeztem elsőként a szerzőt, Káliz Sajtos Józsefet. Évekkel azelőtt a „Magyarságtudományi Tanulmányok” című kötetben olvastam arról, hogy magyar eleink milyen nehézségek árán és küzdelmes körülmények közepette leltek honra, telepedtek le és maradtak meg itt, a Kárpát-medencében. Más forrásokban is olvastam a honfoglalás körülményeiről és a pozsonyi csatáról.

 

Ez utóbbi, nagy jelentőségű esemény irányította figyelmemet nemzetünknek e sorsdöntő időszakára. Később, mások mellett Révész László régész, László Gyula régészprofesszor munkáit és a Torma Béla Gyula – Veszprémy László szerzőpáros „Egy elfeledett diadal: a 907. évi pozsonyi csata” című kötetét tanulmányoztam, melyek pótolhatatlan segítséget jelentettek a számomra. Az említett kutatók rendkívül alaposan tekintették át, s dolgozták fel azt a folyamatot, amelynek során erős pusztai népünk a már létező nagy birodalmak gyűrűjében képes volt megszilárdítani helyzetét a Kárpát-hazában.

 

- A tényleges munkához mikor fogott neki?

 

Körülbelül másfél esztendeje. Miközben a szakirodalomban „búvárkodtam”, megelevenedtek számomra a történelmünk sorsdöntő pillanatai, és olyan csomópontokra, összefüggésekre bukkantam, amelyek filmre kívánkoznak. A könyvemmel a célom: szeretném a figyelmet ráirányítani erre a korszakra, a pozsonyi csata máig ható, egyedülálló történeti jelentőségére.

 

- E „majdnem-regény” pontosan mekkora időszakot ölel át?

 

Hozzávetőleg 12 évet. A történet onnan indul, amikor Árpád fejedelem a népével megérkezik a Felső-Tisza vidékére, s várja seregvezérét, Karust, aki a szállásterületet készítette elő a honfoglalók számára. A mai Ungvárhoz közel állomásoztak, Sátoraljaújhely környékén. A Karos nevű község is ott található. Honfoglaló eleink több útvonalon közelítették meg és vették birtokukba a Kárpát- mendencét. Azért szerepel Verecke az alcímben, mert ennek a nevét viszonylag sokan hallották már, jobban felfigyel rá az olvasó. A pozsonyi csata – főleg az ifjabb nemzedékek számára – ma még kevésbé ismert.

 

- A történelmi visszaemlékezésben fontos szempont, hogy milyen adatok maradtak fenn a múltból. Könnyű dolga volt a könyv szerzőjének ebből a szempontból?

 

A környező népek és birodalmak életéről jóval több olyan adat maradt fenn az utókor számára, amelyre támaszkodni lehet. Ezeknél jóval szerényebb „fogódzókat”, adatokat találunk a történelmünk legrégibb eseményeit ismertető gestáinkban.

 

- Valós történelmi személyek és kitalált szereplők egyaránt megtalálhatóak benne, ez utóbbinak számít „Karus” és „Zics” is.

 

Korábban említettem Részész László munkáját.A szerző számára a Felső-Tisza vidékén a Karos melletti lelőhelyen végzett régészeti kutatómunkája során világossá vált: ott egykoron Árpád fejedelemhez közel álló személyek éltek, akik komoly megbízatással rendelkeztek. Ez kínálta számomra az egyik ilyen „szálat”, hogy megszemélyesítsem, s mint élő figurát, „Karust”, beemeljem a történetbe, a honfoglalás folyamatában. A másik seregvezér: „Zics”. Szülőfalum, Soponya és korábbi különálló község, Nagyláng egykor a Zichy-család birtoka volt. A címerében ott található a szarvasagancs. Családi legendájuk úgy tartja, hogy egyik ősük a meotíszi mocsaraknál megszelídített egy szarvast, s annak hátán kémlelte ki a gázlót, így Hunor és Magor népe kijuthatott az ingoványos helyről. Ügyeltem arra, hogy ne sok történelmi mondánk szerepeljen a munkámban, de itt-ott néhány motívum természetesen felbukkan benne.

 

- A figyelmes olvasó azért felismerheti egy-egy epizódban a magyar eredetmondák egy-egy jelenetét...

 

Igen, utalás van például a Turul nemzetségre, a csodaszarvasra, s egy öreg székely szájából a Csaba királyfi legendája is elhangzik. Valós szereplők Árpád és Kurszán, és a körülöttük lévő birodalmaknak a vezetői, így a frank uralkodó, Arnulf és fiai, vagy Észak-Itália királya, Berengár, de feltűnik Simeon bolgár cár és Bölcs Leó is.

 

- A könyv második fele, a pozsonyi csatát eleveníti fel, amelyet nagy jelentőségű eseményként értékel. Az eljövendő magyar államisággal szembeni nyugatról érkező első jelentős offenzívának is nevezhetjük. A fenyegető támadást el kellett hárítani.

 

Lényegében ekkor dőlt el a sorsunk, s ezt minden nemzedéknek tudnia kellene. A címben is utalok rá, valóban honszerző időnek számított. Itt a tét nagyon nagy volt: megmaradunk-e itt a Kárpát- medencében, vagy a többi, korábban itt élt népek sorsára jutunk-e, azaz megsemmisülünk...? A pozsonyi csata nagyszerűségét sokáig homály fedte, történetéről hitelesen évszázadokon át alig lehetett valamit pontosan tudni. Emiatt is szükséges újra felfedezni. Amikor a korábbi pusztai népek megjelentek és hosszabb-rövidebb időn át a Kápát -medencében tartózkodtak, akkor az itt élő birodalmak vezetői – s köztük éppen a frankok – abban a hitben éltek, hogy számukra a jelenlegi Dunántúl örök időkre egyfajta végvidék marad. A magyarok nem csak a Dunántúlt, de a Morva- mezei térséget is birtokba vették. A személyükben egy erős nép jelentette be a területi igényét - nem sokkal az avarok felmorzsolódása után. A frankok, miután minderre rádöbbentek, feltett szándékuk volt, hogy a magyarokat minél előbb kiirtsák a térségből. Erre ki is adták a hadparancsot, és hamarosan százezres sereggel törtek ránk.

 

- Pozsony térségének mindebben kulcsszerepe volt.

 

Pozsonynak katonai és kereskedelmi szempontból különlegesen is jelentős szerepe volt. Ezt az is jól mutatja, hogy a bajor-frank seregek ott akarták megvetni a lábukat. Úgy számítottak, hogy abból a pozícióból vissza tudják szorítani a magyar hadakat, és végső, alighanem megsemmisítő csapást mérhettek volna ránk. Árpád nagyfejedelmünk, érezvén, hogy elközelgett az utolsó órája, így szólt Zolta fiához: ,,Őrizd e hont. Földetlen földig elmehetsz, de szebb és jobb hazára sehol nem találsz." A forgatókönyv záró képsoraiban Zics és Karus vezérek fiaikkal és unokáikkal a Felső-Tisza vidéki dombokon állva útravalóul hasonlót mondanak számukra: ,,Nekünk már örökkétig ez a hazánk, amit Árpád, a fejedelmek fejedelme szerzett."

 

- A kötet egyben filmforgatókönyvnek is készült. Létezik valamiféle terv, felkérés egy megfilmesítéshez?

 

Elképzelhető, hogy előbb-utóbb film is készülhet belőle. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe a kötetet, melynek a fő üzenete: a pozsonyi csata jelentősége, de szívszorító jelenetek, idilli pillanatok, szerelmek és megszívlelendő gondolatok egyaránt találhatók benne.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."