Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap arrow Kultúra arrow A kirlycsontok üzenete
A kirlycsontok üzenete Nyomtatás E-mail
Írta: Szűcs Gábor   
2014. augusztus 26.

Image

A köztudatban elsősorban a török hódítók és a Német-Római császárság katonáinak „számlájára” írják a székesfehérvári koronázó bazilika királysírjainak kifosztását, a történelem tanúsága szerint azonban az elhunyt uralkodók kortársai között is akadtak olyanok, akik kincsek után kutatva dúlták fel a kriptákat.

 

 

 

 

Később, a háborús rombolással párhuzamosan az uralkodók és főemberek maradványai is végzetes károkat szenvedtek. A megmaradt és feltárt leleteket a Nemzeti Emlékhely osszáriumában őrzik, amelyet -hagyományosan- az augusztus  20-i ünnepkör alkalmával több napon át a látogatók számára is megnyitnak. A Királyi Napok programsorozat alkalmával a megmentett csontok jelentőségéről, a nagy fontosságú DNS-vizsgálatokról, a csontkamra üzenetéről Rácz Piroskával, a Fejér Megyei Szent István Király Múzeum antropológusával beszélgettünk. A szakember honlapunknak a várható szakmai fejlesztésekről is beszélt.
 
- A Királyi Napok programsorozat alkalmával a hagyományokhoz illően ebben az évben is  több napon át tekinthették meg az érdeklődők vélhetően a hajdani királyainak csontjait is tartalmazó osszáriumot a Nemzeti Emlékhelyen. Nem csupán a helybeliek részéről, de országos szinten is nagy érdeklődés mutatkozik évről-évre az Árpád-házi és az azt követő uralkodóink földi maradványai iránt. Már amelyek természetesen megmaradtak az elmúlt századok meglehetősen viharos körülményei, háborús rombolásai és a sírrablásait követően. Pontosan hány uralkodó  örök nyugalmát biztosította volna az egykori pompázatos koronázótemplom?

- A Bazilikát államalapító Szent István király építtette és már a kezdetektől különleges szerepet szánt neki. S valóban, a templom a középkori Magyarország egyik legfontosabb egyházi épületének számított. Összesen 15 királyunknak szolgált temetkezési helyéül. E mellett, a fennmaradt források és dokumentumok tanúsága szerint, uralkodói családtagok és rangos egyházi-világi emberek nyughelye is volt.

- Mikortól számíthatjuk, hogy az uralkodók és elöljárók sírjait feldúlták, vagyis kiknek a rovására írható a nyughelyek háborgatása: a törökökére, vagy éppen a Német- Római császárság katonáiéra.

- Ha a kezdet kezdetére vagyunk kíváncsiak, akkor a még korábbi időkig kell az időben visszamennünk, a saját „berkeinkbe”, hiszen némelyik sír már röviddel a temetés után a kortársaktól is kárt szenvedett.

- Megemlíthetem Károly Róbert sírját, amelyet az a János őrkanonok rongált meg, akinek a feladata éppen a királyi kincstár és a sírok őrzése lett volna. Később, a város török megszállással kezdődően a hódítók a bazilikát és a királysírokat módszeresen, ha lehet úgy fogalmazni, „szervezett” formában fosztogatták. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kriptákban elhelyezett kincseket kiemelték, a csontokat pedig szétdúlták. Sajnos a császár zsoldos katonái se viselkedtek másként.
 
- Mint korábban említette, a sírokba nem csupán a királyokat és királynékat helyzeték végső nyugalomra.

- Az uralkodó feleségét – még ha idegen származású volt is -, ide temették el, ha ő halt meg előbb. Akkor viszont, ha a királyné túlélte a férjét, az udvartartást elhagyta, tehát a sírhelyét sem itt kell keresnünk. A főrangú vezetők temetkeztek még itt – természetesen ehhez különleges jogosultság kellett. A koronázó bazilikában szolgálatot teljesítő egyházi személyeknek szintén itt adtak végső nyughelyet.

- A királyi sírok és csontok leletmentése, a szakirányú régészeti munka mikor vette kezdetét?

- 1848- tól már tudatosan, a szakmai szempontok figyelembevételével folytatják a régészek az ásatásokat, majd pedig nagyon sok, több évtizedig tartó munka következett. A munkálatokat éppen az inspirálta, arra vártak a szakemberek, hogy újabb, az 1848-ban feltártakhoz hasonló jelentőségű leletek kerülhettek napvilágra.

- Az előző évszázadok háborúi során a kincseket elrabolták, közben a földi maradványok, csontok is alaposan összekeveredtek. Az antropológus szemével nézve milyen feladatok álltak elő?

- A bazilika romjai közül mintegy ezer személy csontmaradványát sikerült feltárni, de ezzel kapcsolatban pontos számot nehéz lenne mondani. Mivel, ahogy említette is, az anyag nagyobb része meglehetősen összekeveredett, amikor a régészek rábukkantak, már nem az eredeti helyükön feküdtek, hanem szétdobálva, az összefüggéseikből kiragadva.

- De azért vannak jó hírek is ebben a magyarság számára szomorú, „drámai történetben”...

- Igen, mégpedig az, hogy kisebb százalékban, de előkerültek olyan csontmaradványok is, amelyek eredeti temetési helyükön nyugodtak a feltárásig. Azt viszont el kell mondani, hogy a legrangosabb temetkezések sírhelyei közül szinte valamennyi áldozatul esett a dúlásnak, hiszen a sírrablók ezekből számítottak a leggazdagabb zsákmányra. A királyi bazilika területén harmincnyolc kőből épített sírkamrát tártak fel, s bennük 12 személy csontváza maradt meg az utókor számára. Közülük is számos olyan van, amelyet feldúltak (feltehetően sírrablás következtében), s ezért a leleteik hiányosak.

- Szent István és Imre herceg földi maradványain és temetkezési helyein kívül mely uralkodók maradvánait sikerült eddig azonosítani?
 
- Az 1848-ban tárták fel III. Béla és Antiochiai Anna maradványait, őket teljes bizonyossággal sikerült azonosítani. További négy csontvázzal kapcsolatosan merült fel a személyazonosság megállapítása, I. Nagy Lajos és lánya, Katalin hercegnő, továbbá Habsburg Albert és Károly Róbert esetében.
 
- A feltételezéseket mire alapozzák?
 
- Nagy Lajos és lánya esetében a király temetkezési kápolnáját 2002-ben Biczó Piroska, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze tárta fel. Az építményből előkerült kőmaradványok nagyban segítettek az uralkodó személyéhez kötni a kápolnát. A feltárás során több csontmaradvány is előkerült, összesen három emberé és meglehetősen „hiányos formában”. Annyit meg lehetett belőlük állapítani, hogy egyikük gyermeki maradvány, amelyből DNS- mintavétel alapján próbáltak választ találni arra, hogy fiú, vagy lányról van-e szó. Ez a vizsgálat azonban nem járt sikerrel, feltehetőleg a rossz megtartású gyermekcsontban a DNS már súlyosan károsodott. A kápolnában egy szintén „hiányos” férficsontvázra bukkantak, amelyen komoly betegség, csontgyulladás nyomait vélték felfedezni. A harmadik, viszonylag „épségben” maradt földi maradványhoz koponyát is találtak. A gyermekcsontokban Katalin hercegnőt, a hiányos férficsontvázban pedig Nagy Lajost vélték „felfedezni”. A gyermekcsontok becsült életkora, a 8-10 év, ennek a feltételezésnek nem mond ellent, de a teljes bizonyossághoz kevés az adat. Az utóbbi, jó állapotban előkerült csontokból nem tudtak biztosan személyre következtetni, annyit azonban feltételeztek, hogy Nagy Lajos uralkodása után következő királyról lehet szó a kápolnában. Ezért a halott (férfi) neme, életkora, valamint koponya jellegzetességei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy esetleg Habsburg Albert lehet az, akit Nagy Lajos mellé helyeztek végső nyugalomra- annak ellenére, hogy rokoni kapcsolat nem állt fenn közöttük.
 
- Az említett DNS- vizsgálatok alapján kapott eredmények az antropológus számára milyen segítséget jelentenek?

- A technika fejlődésének köszönhetően a DNS- kinyerésének lehetőségei finomodnak, egyre nagyobb mennyiséget szerezhetünk mintának még a rosszabb csontmaradványokból is. Így a DNS-vizsgálatok a jövőben még hozhatnak új eredményeket. Ennek ellenére napjaink legjobb módszerei és csúcstechnikája sem garantál százszázalékos megoldást az adott csontmaradványból nyerhető DNS-mintához. Kutatásra leginkább azok a csontok alkalmasak, amelyek szivacsos állományt tartalmaznak, mint például a combcsont, a csigolyák, a lábközép- és lábtőcsontok, a koponyából pedig leginkább a fogak.
 
- Az ünnepi héten a nagyközönség előtt újra nyitva állt több napon át a királycsontokat őrző osszárium. Ön szerint mi a különlegessége és az üzenete az emlékhelynek a magyarság számára?

- Az osszárium a csontok raktára, de én leginkább úgy szeretném értelmezni, hogy jelképes síremléke mindazon uralkodóinknak, akiket valaha Székesfehérváron temettek el, még akkor is, ha sajnos már nem találhatóak itt a teljes maradványaikkal.

- Rácz Piroska, a megyei múzeum antropológusa jelenleg mivel foglalkozik szakmai értelemben a legszívesebben?

- Sok mindennel, csak lehetőleg csontváz legyen. Én igazán nem látok különbséget, királyban vagy közemberben. Minden egyes lelet érdekes számomra leginkább azért, mert minden ember más és más. Kétségtelen, hogy nagy általánosságban anatómiailag az emberek egyformák, de minden csontváz tartogathat meglepetést.
 
- A székesfehérvári Nemzeti Emlékhely, mint a Kárpát-medencei összmagyarság szakrális központjának végső rendbetétele még előttünk álló feladat. Létezik ennek keretében olyan szakmai, múzeumi program, amely az ön szakterületét is érinti a jövőben?

- Jövő évre tervezzük a látogatók számára az osszárium megújítását és részletesebb bemutatását. A sírkamrában tájékoztatószövegeket helyezünk majd el, mindez a jelenlegihez képest jóval látványosabbá és befogadhatóbbá alakítja a bemutatott emlékeket a nagyközönség részére. Az árkádok alá tervezett új infópult pedig jelentős segítséget nyújt majd a vendégeknek, az emlékhelyen történő könnyebb eligazodás érdekében.

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >