A találkozó nagy részében a magyar csapat játsott némi fölényben, ám azt korántsem lehet állítani, hogy felbillent volna a pálya. Gyurcsó került többször is a jobb oldalon lendületes elfutásaival a jobb oldalon a védők mögé, de nem volt igazán veszélyes a kapura együttesünk. Akadt néhány lehetőségünk, ám a nagyobb ziccereket mi teremtettük meg a szigetországi alakulatnak védőink rossz helyezkedésével, illetve egy Tőzsár által csúnyán eladott labdából.Szerencsére nem tudtak élni ezekkel.

 

A második félidőben fokozódott a magyar nyomás, a játékrész közepén jó 10-15 percig nyomtak úgy a pintér-legények, ahogy végig kellett volna. Ez a negyedórányi foci is meghozta a vezetést: Dzsudzsák jobb oldali szögletét Priskin bólintotta a kapuba két lépésről a 75. percben.

 

Ekkor senki sem gondolta volna, hogy bukni fogunk. Pedig buktunk. A vezetés tudatában sem figyeltek oda a védekezésre a mieink, miközben az egyébként is statikusan és gyengén focizó Lipták meghúzódott, s ápolást kért. Ez betett amúgy sem acélos hátsó alakzatunknak, a 81. és a 88 percben is lenullázták védelmünket az északírek, két könnyű góllal megfordították a meccs állását, s győztek!

 

Azok az északírek, akik 17 meccs után nyertek ismét idegenben, s az idén még gólt sem rúgtak. Eddig... Most hosszasan lehetne sorolni a már unásig ismert okokat, de szorítkozzunk a lényegre: amióta Pintér a kapitány, egyetlen meccsen sem sikerült 10-15 percnél többet megfelelő szinten focizni, az amúgy sem stabil védelmünk még siralmasabb állapotban van, mint korábban, a középpályánk könnyen átjátszható, s elöl sem tudunk dominálni megfelelően, még a csoport "ötödik erejének" tartott észak-írek ellen sem.

 

Mi lesz itt majd októberben Romániában, vagy majd később a görögök ellen? Mire lehet esélyünk ezek után?

 

Őszintén nem sok mindenre, de, ha tovább ámítjuk magunkat azzal, hogy még alakul a csapatunk, lesz ez jobb is, a pótselejtezős 3. helyezésben haloványan reménykedhetünk.

 

Korán ne törjünk pálcát Pintér és csapata felett, de a mutatott produkció okán kijelenthető: a selejtező-sorozat legnagyobb csodája lenne, ha valóban ott lennénk a végén az első háromban! Végül egy érdekesség, amely némileg mutatja Pintér zavarodottságát.

 

A meccs utáni tv-s nyilatkozatát a kapitány így kezdte: "Úgy gondolom, sikerült megszereznünk a vezetést..." Remélhetőleg azóta valaki megerősítette, igen, megszereztük! De sajnos volt még 15 perc, amikor kettőt kaptunk is.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."