Az út végéről hallottuk az erőteljes és határozott férfihangokat. Énekelve jöttek, mintha nem is erejüknek végén járnának, majd ahogy közelítettek, a házigazdák is csatlakoztak a selmeci hagyományos dalkincsből választott nótához. Férfiasan sallangmentes volt a találkozás, ahogy dallal üdvözölték egymást. Szavak valóban nem ide illőek egy ilyen emberfeletti teljesítmény megköszönésére, vagy lezárására. 

Huszonhatan, soproni erdő- és faipari mérnökhallgatók, illetve bánya-és gépészmérnök-hallgatók vállalkoztak arra, hogy Fertőszentmiklós, Vág, Pápa, Bakonybél, Dudar, Bodajk útvonalon eltolják városunkba egy gumikerekű kocsin azt az emlékrönköt, amit majd az egyetem előterében állítanak fel, örök helyére.  

A rönktolás főszervezője, Domokos Gábor az erdőmérnöki kar hallgatója sokáig gondolkodott azon, mi legyen az, ami kérdésemre összefoglalná útjukat: "Életre szóló az élmény, halálosan kimerült a csapat. Mindenkit próbára tett a mögöttünk álló 200 kilométer, amit a közúti forgalom akadályozásának elkerülése miatt nem főúton tettünk meg, hanem a Bakonyon át – hegynek fel, hegyről le. Azzal sem számoltunk induláskor, hogy át kell kelnünk a kiáradt Marcalon. Hála Egyházaskesző polgármesterének, traktorral segítettek át minket a lezárt útvonalon. Vízhólyag, ízületi gyulladás, lábujjak közötti kidörzsölések – jobb, ha nem látom, mit takar a cipő. Mindenki úgy megy most, mint a pingvin" – mondta Gábor. A településeken a fogadtatásuk azonban feledtetett minden nehézséget: az erdészek, a polgármesteri hivatalok, a rendőrség és a lakosság nagy segítőkészséggel és szeretettel fogadta őket mindenhol. Meleg étel, innivaló, éjszakai pihentető nyugalom várta őket mindenhol és segítette őket, hogy hajnalban tovább folytassák útjukat Székesfehérvárra.

Megérkezésükkor Engler Péter, az Óbudai Egyetem tanszékvezetője köszöntötte őket: „Több ez, mint barátság, több mint 250 éves hagyományon alapuló szokás. Selmec 250 éves szelleme az együttérzést fejezi ki a másik felé, ha bajba kerül” – utalt a tanszékvezető arra, hogy a székesfehérvári geoinformatikai kar idén átkerült a Nyugat-magyarországi Egyetemtől az Óbudai Egyetemhez,és Alba Regia Műszaki Kar néven működik tovább. Elmondta azt is, hogy titkon már 2012-ben reménykedett egy rönktoláson, akkor az Nyugat-magyarországi Egyetemhez való tartozásuk 50. évfordulóját ünnepelték, nem számított arra, hogy szomorú esemény ad erre alkalmat. 

A rönk fogadásán részt vett Mészáros Attila tanácsnok is, a város köszönetét tolmácsolta. Mint mondta, a városnak fontos az egyetem: „Gratulálok az emberfeletti teljesítményhez. Jó látni, hogy itt csak fizikai elszakadás történt, szó sincs érzelmi elszakadásról.”

A rönktolás a selmeci hagyományokban nem ismeretlen: 2002-ben Miskolcra, 2006-ban Selmecbányára, 2009-ben Dunaújvárosba toltak soproni hallgatók egy-egy nevezetes alkalomra emlékezve csillét, illetve rönköt. Amíg a rönktolókra vártunk, Engler Péter felelevenítette azokat a 18. századi selmeci hagyományokat, amelyeket a mai napig négy magyar egyetem még őriz – Sopron, Miskolc, Dunaújváros és Székesfehérvár. A rönktolók is az ennek megfelelően lebonyolított rönktoló szakestélynek voltak este részesei, ahol az előírások szigorú szabályainak megfelelően választott elnök, háznagy, nótabíró, balekcsősz vigyázott a lebonyolítás rendjére.