Fehérvár AV19 - HC Innsbruck 4-3 (0-0, 2-0, 1-3, 1-0)
Székesfehérvár, 2000 néző. vezette: Grumsen, Nikolic, Haurum, Smeibidlo
Fehérvár A19: Robinson - Reiter, Ejdepalm, Kovács, Sikorcin, Banham, Wehrs, Boivin, LoVecchio, Sarauer, Marino, Orbán, Tokaji, Kocsis, Erdély, Vincze, Hetényi, Kiss D., Benk, Nemes, Magosi.
HCI: Munro - Björk, Ross, Schennach, Beech, Ulmer, Pedevilla, VanBallegooie, Hörtnagl, Valdix, Siddall, Stern, Pittl, Höller, Kaspitz, Mössmer, Hanschitz, Huber, Steinacher, Frischmann.
 

A szombati sikert követő megalapozott önbizalommal várhatta a Fehérvár AV19 a HC Innsbruck fehérvári vendégjátékát - a mieink győzelmi esélyekkel léptek jégre.

Kiegyenlített mezőnyjátékkal indult a találkozó, és dacára annak, hogy előbb a mieink, aztán a vendégek lehettek emberelőnyben, a kapuk nem forogtak érdemben veszélyben. A kapusoknak ezután sem lett több dolga, hiába volt újfent emberfór mindkét oldalon. Talán amiatt, mert alig-alig volt 5-5 elleni játék, egyik csapatban sem volt elég lendület ahhoz, hogy feltörje az ellenfele védelmét, ráadásul számos esetben átadási hibákon haltak el az akciók. A kék-fehérek elszántságára persze nem lehetett panasz, igyekeztünk harcos letámadással megzavarni a Cápák támadásvezetését. Folytatódott a fegyelmezetlenségből fakadó kiállítászuhatag, az amúgy békés meccsen, Kaspitz gáncsolt ártalmatlan szituációban, sajnos a harmadik fórunkat is kihagytuk azonban, LoVecchio oldalhálót eltaláló fonáklövése volt a legígéretesebb próbálkozásunk. Immáron teljesen létszámnál figyelhettük a harmad legnagyobb helyzetét: Sarauer lövésénél Munro óriási bravúrral mentette meg csapatát a góltól. A másik kapu előtt Ross kevergetett ügyesen, amivel négy másodperccel a vége előtt kiállítást provokált ki. Fel volt tehát adva a lecke a folytatásra, de az inkább küzdelmet, semmint látványos jégkorongot hozó játékrész gól nélkül ért véget.
 

Kaspitz megtette nekünk azt a szívességet, hogy 16 másodperccel a kezdő bedobást követően kiállíttatta magát, így 4-4 ellen indult a második felvonás, aztán hamarosan 4-3 ellen folytatódott amikor Siddall is kiállt. Amikor LoVecchio visszatérhetett, kettős emberelőnyben találtuk magunkat, és ezt az esélyt nem is szalasztottuk el: Boivin átadását LoVecchio zúdította félelmetes erővel Munro kapujába (1-0). Szinte azonnal megdupláztuk az előnyt az immáron szimpla fórban, Wehrs kék vonalas lövése kijött Munróról, a remekül helyezkedő Banham pedig beemelte a kipattanót (2-0). Időt kért Olsson mester, hiszen tanítványai felesleges kisbüntetéseikkel nehéz helyzetbe hozták magukat. Az intelmek nem használtak: Frischmann szabálytalansága után újra kevesebb játékossal kellett, hogy küzdjön az Innsbruck, ezt azonban megúszták. Kiegészülése után rákapcsoltak a vendégek, minket pedig lendületbe hozott a vezetés, így határozottan élvezetesebb volt a meccs, mint annakelőtte. Kovács kiállíása nem jött jókor, akadtak is nehézségeink, de megoldottuk a feladatot. Fel sem ocsúdhattunk, amikor LoVecchio szabálytalankodott teljesen szükségtelenül, amiért 2+10 percet kapott, szerencsére nem lett ebből sem baj. A hátralevő percekben se kiállítás, se gólhelyzet nem akadt, így biztató állásnál mehettünk pihenni.

Taktikus játékkal őrizte előnyét csapatunk, az Innsbruck pedig nem tudott újítani. Így aránylag eseménytelenül telt az idő a harmadik harmad elején - persze ezt cseppet sem bántuk. Aztán egy csapásra megváltozott minden, amikor Magosi fejre-nyakra irányuló támadásért 5 perces nagybüntetést és végleges fegyelmi büntetést kapott. Kritikus minutumok voltak ezek, önfeláldozó védekezéssel és elsőrangú kapusteljesítménnyel azonban megóvtuk kapunkat a góltól. Amint pedig kiegészültünk, Kocsis harcosan korongot szerzett a támadóharmadban, Sarauer ragyogó feladását pedig Banham vágta a hosszúba, látszólag eldöntve a nyitott kérdéseket (3-0). LoVecchio újabb elkerülhető kiállítása miatt azonban a harmad derekán felzárkózási esélyt kapott az ellenfél, és élt is vele: Ross kék vonalas lövésébe Beech ért bele, becsapva ezzel Robinsont (3-1). Vérszemet kaptak az osztrákok, belőlünk sokat kivett a nagybüntetés, így a védekezésünk helyenként fellazult. Beech üresen is maradt egy pillanatra, és élt is az eséllyel: ismét mattolta kapusunkat, így hirtelen izgalmas lett a végjáték (3-2). Bosszúsan csóválta fejét Pallin edző, hiszen volt még hátra öt - igen nehéznek ígérkező - perc. Siddall kiállítása elméletben a mi malmunkra hajtotta a vizet, de Robinson kapus döbbenetes módon a saját kapuja mögött eladta a korongot, VanBallegooie pedig kiegyenlítette az állást (3-3).

Háromgólos előny ide vagy oda, hosszabbítás következett. A mieink nem teketóriáztak, tűz alá vették Munro kapuját, és meg is lett az eredménye: Tokaji bombája a vendégkapusról Kovács elé pattant, aki az üres kapuba csúsztatta azt (4-3). Nagy izgalmak végén, de nyert a Fehérvár AV19, és ez a lényeg.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."