100 esztendeje nevezték ki Sipos Gyula ezredest a Magyar Királyi 17 honvéd gyalogezred parancsnokának. Az ezredes mindenkor nagy emberséggel és eredményesen vezette a rábízott egységet, a háború végén pedig - a rendkívüli emberveszteségek dacára - rendben visszavezette Székesfehérvárra. Parancsnoki és emberi erényeinek elismeréseként a város 1918-ban díszpolgárrá választotta a hős ezredest.

Székesfehérvár, az egykori és a mai katonaváros is, elismeréssel adózik az első világháborús hős katonák emlékének.  Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere megemlékező beszédében kiemelte, hogy 1918. január 28-án határozott úgy az akkori képviselőtestület, hogy Székesfehérvár Díszpolgárává választják Sipos Gyulát. Tették mindezt közfelkiáltással, közlelkesedéssel, ami a közösség valódi elismerését jelenti. A parancsnok a háborúból  rendben és fegyelmezetten hozta haza ezredét - emelte ki a város polgármestere, majd felolvasta a Díszpolgári címről szóló korabeli határozatot: „A város polgármestere és tanácsának előterjesztésére méltóságos Márkosfalvi Sipos Gyula honvédezredes urat, a Székesfehérvári 17-es számú Honvéd Gyalogezred tiszteletreméltó vitéz parancsnokát, a legnemesebb katonai jellem mintaképét, mind a harcok pusztító viharaiban, mind a pihenés életadó óráiban tanúsított feláldozó szeretetéért és gondosságáért, valamint hazafias és közéleti működéséért, hálánknak és ragaszkodásunknak minden időre szóló tanúságtételéül, közlelkesedéssel Székesfehérvár Szabad Királyi Város Díszpolgárává választjuk."

 

Az egykori ezredes sírjánál, a Farkasréti temetőben tartott megemlékezésen részt vett Fucsku Sándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka is, aki arról beszélt, hogy Sipos Gyula a Ludovika Akadémiát évfolyamelsőként végezte el, majd a Honvédelmi Minisztériumban szolgált különböző beosztásokban. „A Bécsi Hadiakadémi elvégzése után az első világháború kitörése alezredesi rendfokozatban érte. 1915 áprilisában nevezték ki a 17-es gyalogezred parancsnokává, és az isonzói fronton folytatta az ezreddel azt a hősi harcot, melyet akkoriban külön kiemelt József főherceg is."

A '17-esek a háború idején tették a dolgukat. A nehéz körülmények ellenére többször újra feltöltötték az állományt, és rendkívüli mértékű emberveszteségeket szenvedtek el. Hazatérésük után a katonáknak mindössze egy rövid éljenzésben volt részük, majd szélnek eresztették őket és munkanélküliség, éhezés várt aztán a legtöbb, sokat szenvedett katonára a háborút követő esztendőkben.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."