Nemzeti ünnepünk napján már a kora délelőtti órákban több százan érkeztek a város minden pontjáról a Rác utca mögötti füves területre, ahol tábort vertek a huszárok.  A gyerekek és felnőttek nagy érdeklődéssel figyelték a Fehérvári Huszárok Egyesülete harci bemutatóját. Az egyesület tagjai a csatajelenetek mellett a huszári ruházatról és a lovas életről is szóltak. A bátrabbak kipróbálhatták a lovaglást a vitézek vezetésével, és az Első András Király Lovagrend tagjai ágyúsimogatója során az is kiderült, mekkora hanggal jár, ha elsül a mozsárágyú.

A közös ünneplés a Belvárosban folytatódott, ahol ismét a forradalom szellemiségét megidéző műsorral készültek lelkes fiatalok, fehérvári színjátszók, valamint a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kicsinyek Kórusa. Petőfi Sándor Nemzeti dalát és a márciusi ifjak 12 pontját kiemelve idézték fel a 167 évvel ezelőtti pesti és székesfehérvári forradalmi eseményeket. Ebben közreműködött a Vörösmarty Színház két művésze, Lábodi Ádám, mint narrátor és Kozáry Ferenc, aki az ünnepi műsort rendezte.

Ezt követően köszöntők hangoztak el, amelyekkel a szervező Fejér Megye és Székesfehérvár Önkormányzatának vezetői köszöntötték a nemzeti ünnepet, és emlékeztek meg a forradalomról, valamint annak hőseiről.

„…észre kell vennünk azt is ha ’48-ról szólunk, hogy szabadságharcunkban közel sem csak az „idegen és hívatlan befolyások általi elnyomás” lerázásáról volt szó. Szabadulni akartunk végre azoktól a béklyóktól is, amelyeket az idők és magunk raktunk fel tagjainkra. Amikor a nemzet a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást, az úrbéri szolgáltatások megszüntetését követelte, azt az akaratát fejezte ki, hogy csatlakozhasson a modern eszmék vezette korhoz. Ahhoz, amely a nemzet függetlensége mellett a nemzet haladását, minden ember gyarapodását is elhozhatja a magyaroknak! Ha ma ’48 forradalma előtt tisztelgünk, nem csupán a szuverén állam mellett teszünk hitet, hanem e mellett a haladás mellett is!” - hangsúlyozta ünnepi beszédében dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. „Megszenvedte ugyan a nemzet a változást, sokszor fájdalmas volt a szembesülés az ország valós gazdasági állapotával és erejével, de mára már ebben is előreléphettünk. 1848-as szabadságharcunk máig továbbélő eszméi erős talapzatot kínálnak minden kor, minden magyar tenni vágyásának. Tennivalónak pedig még ma sem vagyunk híján! Hajtsunk hát fejet nagyszerű eleink emléke előtt, és próbáljunk a magunk korában méltók lenni hozzájuk: építsük tovább a magyar nemzet független, erős Magyarországát!”- zárta beszédét a közgyűlés elnöke.

„Ünnepeink, bár éppen hogy kitűnnek hétköznapjaink sorából, mégis a folytonosságot jelentik életünkben. Olyan alkalmak ezek, amikor közösséget vállalunk történelmünk, kultúránk régvolt nagyjaival és tetteikkel, ugyanakkor pedig példát is állítunk, utat is mutatunk a jövő generációinak.” – kezdete köszöntőjét dr. Cser-Palkovics András. Székesfehérvár polgármestere hozzátette: „Úgy mondják, a történelmet a győztesek írják, és bár ez így kissé cinikusan hangzik, egyáltalán nem az! Csak tessék belegondolni, hogy ezt az új történelmet – a demokráciákban legalábbis – nem kevesek és nem erőnek erejével diktálják, hanem a nép! A nép, amely dönt a maga sorsa felől, amelyik gyakorolja jogait, képviselőin vagy más szószólóin keresztül hangot ad elégedettségének vagy bajainak, amelyik választ, törvényt hoz, formálja napjait, országát, jövőjét. Nincs tehát semmi baj a korok és a hősök változásaival, hiszen ezt hívják úgy, hogy: élet!” Dr. Cser-Palkovics András kiemelte: „Büszke és boldog vagyok, hogy városi ünnepünk megújításával élővé, minden fehérvárihoz közelebbivé tettük ennek a nagyszerű napnak minden pillanatát, minden érzését! 1848-ban nemzetünk legjobb ifjai olyan lelkesültséget és elkötelezettséget mutattak, ami végül magával tudott ragadni egy egész nemzetet. Hitük, szándékuk világuk jobbá formálására megingathatatlan volt, elképzeléseiket pedig tettek követték, nem csupán „vetítettek”, ahogyan ezt ma mondanánk. Ha ma sokunknak bizsergető érzés átélni március 15-e pillanatait, ha a tömeg megfeledkezik arról, hogy ő itt csak néző, és lelkesülten kiáltja, hogy „Esküszünk, esküszünk”, ha bátrabban énekli a Himnuszt, mint tavaly, és talán még a szeme is bepárásodik, akkor ’48 eszméje fényesen ragyog! Ereje megmaradt, nekünk pedig nem kell félnünk a jövőtől, mert bensőnkben ott lakik Petőfi, Táncsics, Kossuth…” – zárta köszöntőjét Székesfehérvár polgármestere.

Az ünnepi megemlékezés a hagyományoknak megfelelően a Fekete Sas Szállónál zárult, ahol annak idején a fehérvári márciusi ifjak találkoztak a forradalom napjaiban. A szálló falán lévő emléktáblánál helyeztek el koszorút a magyar kormány, valamint Fejér Megye és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának vezetői, valamint a pártok, a civil szervezetek és a fegyveres testületek képviselői is megemlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 167. évfordulójáról.

A Városház téren késő délutánig várta az érdeklődőket a József-napi vásár. Idén először találkozhattunk a Fehérvári Mívelt Társalgási Tanácsadóval is, aki fogadóóráin megismertette általános illemtudásunk elengedhetetlen elemeit, és hasznos útravalókkal segítette az urakat, hogy ha pennát ragadnak, szívük hölgyét milyen bókokkal illessék. A TáncolKodó Néptáncegyüttes rögtönzött táncházakkal, a népi zenészek hangszerbemutatókkal fokozták a vásári forgatag hangulatát. Az országos kezdeményezéshez csatlakozva 15.00 órakor a Kossuth Lajos utca és a Városház tér sarkán a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjaival szavalták együtt a fehérváriak a Nemzeti dalt.