Immár 31. alkalommal rendezte meg idén a Pécs-Harkány országúti futóversenyt a Pécsi Vasutas Sportkör Atlétikai Szakosztálya pécsi rajttal és harkányi célba érkezéssel.

A verseny története még az 1970-s évek közepére nyúlik vissza, amikor a PVSK tájfutói elhatározták, hogy a téli felkészülés felmérőjeként lefutnak 25 km-t. Így indultak el a PVSK csarnoktól a harkányi Gyógyfürdő bejáratáig. A váltó öltözéküket a családtagok vitték utánuk, a beérkezés után pedig egy közös fürdéssel lazították ki a fáradt izmaikat. A futásnak gyorsan híre ment, így a következő években környékbeli atléták is csatlakoztak hozzájuk, s lassacskán már 40 fős csoport vágott neki a távnak. A komlói maratonfutók aztán mindehhez még hozzátettek 20 km-t, mivel ők már futva érkeztek Komlóról.

.

Az 1980-s évek elején a Melitta Szabadidő SE - melynek vezetői szintén PVSK-s tájfutók voltak- verseny keretei között hirdették meg a futást. Az első hivatalos versenyt 1984 február utolsó vasárnapján rendezték meg. A győztes (Bauer Attila) 80 percen belüli idővel diadalmaskodott. A 2000-s évek elejétől a PVSK Atlétikai Szakosztálya is bekapcsolódott a verseny szervezésébe. Az addig közel 50 fős indulói létszám nemsokára 500 fő fölé emelkedett, a váltóverseny bevezetésével pedig további 300 fő csatlakozott a programhoz. Később a vállalatok váltóversenyei és a korosztályok bevezetése tette színesebbé a programot.

„Ott futottam már a kezdetekkor is, amikor még talán százan sem indultunk, s a körülmények is mostohák voltak.” – emlékezett vissza lapunknak Szatzker Csaba – „S most, amikor már ezer futó között róttam a kilométereket, örömmel konstatáltam, hogy a futóverseny a város egyik jelentős programjává nőtte ki magát.”

.

A kincsesbányai futó szerint igazi kuriózumot jelent az is, hogy a nevezési díj egyben belépő a cél melletti harkányi gyógyfürdőbe is. (Emlékezve a kezdetekre.) A sportoló azt mondja, a 25 km-s táv sokkal nagyobb kihívást jelent, mint ahogy azt elsőre gondoljuk, mert gyakorlatilag nincs benne sík szakasz. Vagy felfelé, vagy lefelé futnak a sportolók, ráadásul a legnagyobb közel 2 km-es gyilkos emelkedőt a táv vége felé kell leküzdeni. Idén még mindezt a végig szemből fújó szél is nehezítette.

„Nem volt még példa arra, hogy ne remegő térdekkel, holt fáradtan érjek a célba. Idén is így volt ez.” – nyilatkozta Szatzker Csaba – „Mégis ez az érzés, amitől nagyon jól érzem magamat, ami teljesen feltölt, folyamatosan motivál és új kihívások keresésére serkent. Hazafelé, fáradtan és feldobódottan, a verseny útvonalán visszafelé autózva azon gondolkodtam, hogy jövőre hogyan tudnám még jobban beosztani az erőmet.” 

.

Csaba a versenyen abszolút értékelésben hatvanadik lett, korosztályában pedig a negyedik.