Emlékezés az olasz fronton harcolt első világháborús hősökre |
Írta: Havasi Timea | |||||
2015. május 06. | |||||
A Szentlélek katonatemetőben lezajlott koszorúzással és az olasz katonasírok megtekintésével kezdődött kedden délelőtt az a nagyszabású programsorozat, mellyel Olaszország hadba lépésének 100. évfordulójára emlékeztek Székesfehérváron.
Ezt követően a Városháza Dísztermében rendezték meg „Az olasz hadba lépéstől a montellói magaslatig” című nemzetközi emlékülést dr. Cser-Palkovics András polgármester fővédnökségével, majd a Zichy-ligetben, a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred emlékművének megkoszorúzásával ért véget a rendezvény. Az eseményeket megtisztelte részvételével Maria Assunta Accili, Olaszország magyarországi nagykövete.
Az első világháború 1914 júliusában tört ki, és viszonylag gyorsan világméretűvé vált. Olaszország eleinte a semlegesség álláspontján volt, majd titkos megállapodást követően, 1915. május 23-án, az Osztrák–Magyar Monarchiának küldött hadüzenettel lépett be a Nagy Háborúba. A gyors sikerek helyett az olasz fronton több évig tartó állóháború alakult ki, az úgynevezett Isonzo csaták óriási áldozatokat követeltek mindkét oldalon. Roppant nagy volt a hősi halottak száma, ötszázezer itáliai katona maradt a harcmezőn, a Monarchia közel háromszázezer embert vesztett, amit csak tetézett a hadifogságba esett katonák tömege. Valamennyi, Székesfehérváron besorozott egység jelen volt az olasz hadszíntéren, a katonák mindvégig hősies helytállásukról tettek tanúbizonyságot. A harcokat komoly áldozatok árán, végül a győztesek oldalán fejezhette be Olaszország.
A koszorúzást követően a Városháza Dísztermében került sor „Az olasz hadba lépéstől a montellói magaslatig” című nemzetközi emlékülésre Székesfehérvár Önkormányzata, a Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelye, a Gruppo Alpini Ungheria, valamint a Szent István Király Múzeum, a Városi Levéltár és Kutatóintézet, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára, az MTA VEAB Történettudományi Szakbizottsága és a Magyar Történelmi Társulat együttműködésével. A magyar és az olasz nemzeti Himnusz elhangzását követően dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte a résztvevőket.„Székesfehérvárnak, egy magát katonavárosnak valló településnek kötelessége az első világháborúra történő emlékezés úgy is, hogy ennek tudományos kereteket biztosítunk. Száz év után a megemlékezések arról is szólnak, hogy kellő távolságból átértékeljünk a történteket, és együtt emlékezzünk, ami Európában feladatunk és kötelességünk! Ennek nagyon szép szimbolikája a koszorúzás és a tudományos konferencia is.” – hangsúlyozta a városvezető. Arra hívta fel a figyelmet, hogy száz évvel ezelőtt és az utána következő években szinte nem volt olyan olasz, vagy magyar család, akit a borzalmas harcok ne érintettek volna közvetlenül. Ha ezzel a lelkülettel gondolunk a történtekre, könnyebben átérezzük, mint jelent az emlékezés száz év elmúltával.
Maria Assunta Accili, Olaszország magyarországi nagykövete a konferencián elhangzott köszöntőjében kötelességeinkre és mai értékeinkre helyezte a hangsúlyt: „Egy emlék nélküli népnek nincs jövője. Sokkal tartozunk a nagyszüleinknek, az ő gyermekeiknek. Morális szempontból is kötelességünk, hogy emlékezzünk a múltunkra és őrizzük a hagyományainkat. Ha belegondolunk a XX. század véres eseményeibe, láthatjuk, hogy mennyi mindent értünk el száz év alatt. Fontos a béke és a kollektív emlékezet, és hogy megerősítsük közös értékeinket. Bízzunk a történészeinkben, a hagyományőrzőinkben, és úgy hagyjuk el a konferencia helyszínét, hogy tudjuk, mennyire hasznos a nagy európai családhoz való tartozás, az egységes Európa.”
A felemelő, méltóságteljes programsorozat utolsó, hivatalos programjaként megkoszorúzták a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred emlékművét a Zichy-ligetben, ahol dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettese mondott beszédet.„Székesfehérvár, ez a több mint ezer éves koronázóváros, Magyarország történelmi fővárosa mindig katonaváros volt. Így volt ez az Árpádok alatt, a középkor évszázadaiban, de leginkább az elmúlt másfél évszázadban, és az ma is. Ne feledjük, hogy a Kiegyezést követően Székesfehérvár a Dunántúl legnagyobb katona garnizonjává vált, ahol több ezred kapott elhelyezést. A város mindig meleg szeretettel viseltetett katonái iránt, tisztelte és szerette őket, büszke volt rájuk, katonai hőstetteikre.” – hangsúlyozta, majd felidézte a 17-es honvédok, a 10-es huszárok és a 69-es Hindenburg bakák történetét, illetve az olasz fronton bekövetkezett eseményeket. „Százegy évvel a Nagy Háború kitörése után, és az olasz hadba lépés századik évfordulóján, Székesfehérváron együtt emlékeztek olaszok és magyarok az értelmetlen öldöklés áldozataira. Tisztelegtünk a hősök sírjai és emlékei előtt, akik immáron a magyar és az olasz nemzet közös mártírjai. Hiszen a harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldotta az emlékezés.”
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
Powered by !JoomlaComment 3.21
3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
< Előző | Következő > |
---|