A „Volt egyszer egy tisztikar” Deák István egy munkájának címe, amely eredetileg az I. világháborút megjárt tisztikarról szólt. Az alkotás megállja a helyét a II. világháborúval kapcsolatban is. A legmagasabban képzett, idősebb tisztek valóban az első világégésben tapasztalták meg a háborút és a hadvezetést. Hazaszeretetük és erkölcsi tartásuk nélkülözhetetlen volt e hősi feladat teljesítésében.

A Máday Norbert magángyűjteményéből bemutatott tiszti relikviák megőrizték a tisztekre mindig is jellemző visszafogott férfidísz igényét, amely még a II. világháború tömeghadseregének viseleti kultúráján és a totális harci stratégián is megfigyelhető. „Székesfehérvár jelentős hagyományokkal rendelkezdő katonaváros. Ennek tudatában a város kiemelten fontosnak tartja a katonai hagyományok őrzését és ápolását. Számos program mellett e célból jött létre a „Mind egy szálig” elnevezésű rendezvénysorozat, amelyet Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője és dr. Cser-Palkovics András polgármester közösen indított útjára. A katonai hagyományok ápolását a Szent István Király Múzeum is fontosnak tartja. Úgy gondolom, hogy az imént említett kezdeményezéshez egy múzeum a maga eszközeivel, kiállítások rendezésével tud a leghatékonyabban hozzájárulni.” – mondta köszöntőjében Kulcsár Mihály, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettese.

Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője szerint a tárlat hidat képez múltunk és jövőnk között. „Székesfehérváron a Magyar Honvédelem Napja és a Hősök Napja között „Mind egy szálig” jelmondattal indítottuk útjára azt az adománygyűjtő kezdeményezést, amelynek során várjuk a székesfehérváriakat és a városba érkezőket, hogy egy pillanatra emlékezzenek meg az I. és a II. világháború hőseire, és adományukkal járuljanak hozzá, hogy minden évben egy újabb sír újulhasson meg Poklosi Péter segítségével. A rendezvény ötlete az Egyesült Királyságban és a Brit Nemzetközösség országaiban angolul „Remembrance Day-nek nevezett megemlékezésből ered, amelynek keretében minden év november 11-én 11.00 óra 11 perckor vörös pipacsból készített koszorúkkal borítják be a háborús emlékműveket és a katonai temetőket. Szeretném megköszönni a Szent István Király Múzeumnak is, hogy idén csatalakozott a „Mind egy szálig” programsorozathoz. A múzeum nemcsak egy közművelődési intézmény, hanem - városunk történelmi fővárosi rangjára való tekintettel - egy olyan hely is, ahol a zivataros történelmünk mellett helyet kaphatnak magyarságunkhoz, illetve nemzeti öntudatunk kialakulásához köthető értékeink és gyűjteményeink.” – zárta gondolatait Vargha Tamás, aki szerint a Szent István Király Múzeum és Máday Norbert, a gyűjtemény tulajdonosa munkájukkal hidat képeznek a múltunk és a jövőnk között.

A Ludovika Akadémiáról kilépő, szakmailag magasan képzett katonák számára a képzettség, az előmenetel, a kitüntetések, a frontszolgálat, sőt az egyéni hősiesség is 1945 után nem előnyt, hanem meghurcoltatást eredményezett. Csodaszámba megy, hogy a Szent István Király Múzeum Dísztermében látható tárgyak, ruhák, fegyverek, elismerő oklevelek, illetve a területgyarapodást üdvözlő ábrázolások megmaradtak családi relikviákként.

A tisztikar legképzettebb katonái az első világháború idején a hadnagyok és a századosok voltak. Egyéniségük az Ausztria-Magyarország Császári Királyi Közös Hadseregben alakult ki. Ez a tisztikar még a 48-as hagyományokat követte, de Trianon után ők testesítették meg a társadalomban a nemzet egységét. Egy tábornoknak, négy tisztnek és egy katonaorvosnak állít emléket a kiállítás életútjuk, fegyvernemeik, egyenruhájuk és tiszti relikviájuk bemutatásával.

A tárlaton a II. világháborúban részt vett hat tiszt életének ismertetésével hozzák közelebb a tárgyakat a közönséghez. Mindnyájuk életútját a fegyvernemükhöz vagy rangjukhoz kapcsolódó egyenruhákkal párosították a tárlat szervezői. Négyük kiérdemelte a legfőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó által 1942-ben alapított Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem kitüntetést, amelynek értékét mutatja, hogy összesen huszonkét személy részére ítélték oda. Rajtuk keresztül állítanak most emléket a honvédjeikkel a legkritikusabb körülmények között is együtt harcoló, esküjüket, hazájuk szolgálatát soha szem elől nem tévesztő, önfeláldozó tiszteknek. 

A kiállítás a következő személyeknek állít emléket:
Vitéz Jány Gusztáv (1883–1947) tábornok
A budapesti honvédtiszti tanfolyam után a bécsi hadi iskolában vezérkari tiszti, majd az I. világháború kitörésekor repülő megfigyelői kiképzést kapott. A nagy háború galíciai harcaiban híresült el személyes bátorságáról, fegyelmezettségéről.

Vitéz nemes Barankay József (1909–1944) tüzér százados
A tüzérosztály 2. ütegétől jelentkezett a Ludovika Akadémiára, ahová 1928-ban felvették. 1932-ben avatták tüzér hadnaggyá.

Marjay Tamás (1923–1987) huszár hadnagy
A cs. és kir. 14. huszárezrednél szolgált 1910-től, majd több kitüntetéssel az I. világháborúban, utóbb pedig a m. kir. 4. honvéd huszárezred állományába került 1942-ben.

Vitéz Massányi Tibor (1903–1942) vívótanár, sportoktató, gyalogos őrnagy
Középfokú katonai tanulmányokat folytatott két évig a hajmáskéri Magyar Katonai Főreáliskolában. A Ludovika Akadémiára még ebben az évben felvették.

Vitéz Horváth Sándor (1915–1957) gyalogos főhadnagy
1941-ben részt vett a bácskai hadműveletekben, ahol egy magyar lőszerraktár jugoszláv irreguláris erők elleni sikeres védelmezésében játszott kiemelkedő szerepet – nyolc helyen történt sebesülése ellenére. Hőstettéért Bátorsági Érmet kapott.

Dr. Bak Mihály orvos (1904–1994)
Tartalékos katonaorvosként évekig dolgozott kórházvonatokon és csapatkórházakban.