A hangversenyen Bartók három népszerű, népi ihletésű művét hallhatta a közönség. A „Két kép” című alkotás a természetből, a természethez közel élő emberek életéből merít, első tétele a virágzásról szól, a második a „Falu tánca” címet viseli.

Az est vendége volt Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla jogutódja, továbbá szólistaként lépett színpadra Szabadi Vilmos Liszt-díjas és kétszeres MIDEM-díjas hegedűművész, a Zeneakadémia tanára. A népszerű művész Bartók Béla II. Hegedűversenyének szólistájaként bűvölte el a közönséget. Profizmusát, kimagasló tehetségét többszörös visszatapsolással jutalmazta a közönség, melyet egy "ráadás" játékkal köszönt meg. Szabadi Vilmos egyébként szoros kapcsolatban áll a fehérvári szimfonikusokkal, többször is hallhatta már a közönség a zenekar élén.

A szünetet követően  a „Táncszvit” zárta a hangversenyt, amely keretet adott az estnek, és benne felismerhetőek voltak a „Falu tánca” tétel egyes motívumai. A művet Buda, Pest és Óbuda egyesítésére, egy pályázatra írta Bartók, feldolgozva benne a Duna menti népek tánczenéit.

Az alkotások kötődnek a tavaszhoz, vidámak, szépek és jól befogadhatóak. A szimfonikusok minden eddiginél nagyobb létszámban léptek a közönség elé, hiszen az esten több mint nyolcvan muzsikus működött közre.

Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató és -gyűjtő 1945-ben, éppen hetven esztendeje hunyt el. Egyetemes zeneművészete magyar népzenei gyökerekből sarjad. Bartók és korszakalkotó munkássága a XX. században talán a legjelentősebb mértékben irányította a művelt világ figyelmét a magyar zene, a magyar kultúra és történelem felé.

A Bartók est arra is alkalmat adott, hogy Székesfehérvár városa nevében köszöntsék Drahos Béla karnagyot, a szimfonikusok korábbi vezetőjét, aki áprilisban ünnepelte 60. születésnapját.

A Vörösmarty Színház színpadán Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte a Liszt-díjas karmestert, fuvolaművészt, a zenekar jelenlegi művészeti vezetőjét. Rajta kívül többen is megköszöntötték Drahos Bélát, például Kneifel Imre és kórusa, jelenlegi és volt kollégái. Az est végén még egy hatalmas torta is a színpadra került a virágok és egyéb ajándékok mellé, hogy a karnagy közösen fogyassza el a közönséggel és a művészekkel.

Drahos Béla 1955. április 14-én született, nyolcéves kora óta fuvolázik. Alig tizenegy évesen, 1966-ban a Kaposvári Sziimfonikus Zenekar tagja lett, 1967-től a Kaposvári Csiky Gergely Színház első fuvolása. 1971-ben elnyerte a Concertino Praha 71 nemzetközi zenei verseny első díját, '72-ben a Magyar Televízió Fuvolaversenyének fődíját, '73-ban Pozsonyban az UNESCO nagydíját.

1973 és 78 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait, s párhuzamosan a Magyar Állami Operaház első fuvolásaként dolgozik. 1976 és 93 között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólófuvolistája. 1976-ban megalapítja a Rádiózenekar Fúvósötösét, amellyel 1979-ben elnyerik a Colmari Fúvósötös Verseny fődíját.

Szólistaként, kamarazenészként és zenekari tagként számos alkalommal lépett fel a világ legrangosabb koncerttermeiben. Karmesteri felkérései szaporodtával 1997 januárjától feladta zenekari állását és a Rádiózenekar, valamint a MÁV Szimfonikusok rendszeres dirigálása mellet a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. Koncertező tevékenysége mellett a Zeneakaédmia és a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán tanít.

                                                     Fotók: Simon Erika

1985-ben Liszt-díjat, 1988-ban Bartók-Pásztory Díjat kapott, 1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével, 2007-ben pedig Artisjus díjjal tüntették ki.