Az augusztus végig látogatható kiállítás megnyitóján Csurgai Horváth József, a Levéltár igazgatója és dr. Cser-Palkovics András polgármester az emlékezés kötelességére hívták fel a figyelmet.

A „Kik acél falakként állották a vártát, orosz ingovány s Doberdó tetején” című szabadtéri tárlat – a tavaly nyári Ybl Miklós-kiállításhoz hasonlóan – tablókon ismerteti a város közönségével az első világháború főbb eseményeit, amelyek valamilyen módon köthetőek a székesfehérvári katonai alakulatokhoz. A tárlat gerincét alapvetően a városunkban szolgált gyalog- és huszárezredek harci cselekményeinek leírása alkotja. Emellett bemutat olyan más egységeket is, amelyek a harcok ideje alatt Székesfehérváron állomásoztak.

Az anyag az első harci cselekményektől (1914 augusztusa) az Olaszország hadba lépéséig (1915. május 23.) tartó időszakot öleli fel. Olyan, a hadműveletek végkimenetelét meghatározó, sorsfordító csatákról és ütközetekről kapnak információt az érdeklődők, amelyekben közvetlenül részt vettek a székesfehérvári katonai alakulatok. A tárlat szól a limanowai csatáról, a császári és királyi 10. és 13. Huszárezred hősies helytállásáról, a Kárpátokban folyt küzdelmekről, a gorlicei áttörésről és az azt követő üldöző harcokról, amelyekben a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred és a Császári és Királyi 69. Gyalogezred katonái jeleskedtek. Továbbá kitér a Magyar Királyi 17. Népfelkelő Gyalogezred szerb fronton véghezvitt tetteire.

A kiállítás pénteki megnyitóján a Magyar Honvédség 32. Nemzeti Honvéd Díszegység Különleges Díszelgő Csoportja tartott bemutatót, majd Csurgai Horváth József, a szervező Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket. A tárlat rövid bemutatása után az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet: „Úgy gondolom, hogy Székesfehérvárnak és a város egész közösségének is kötelessége megemlékezni az I. világháború fehérvári halottairól, áldozatairól, hiszen a székesfehérvári alakulatok mintegy fele veszett oda. Alig van Fehérváron család, aki nagyapját, dédapját, vagy ükapját ne küldte volna kénytelenül a frontra. Nekik kívánunk emléket állítani!” 

Ugyancsak az emlékezés kötelességéről beszélt köszöntőjében dr. Cser-Palkovics András polgármester: „Fontos, hogy Székesfehérvár ne csak szavakban, hanem tetteiben is legyen katonaváros, és ehhez hozzátartozik az emlékezés a hőseinkre és a tiszteletadás akár egy kiállítás keretében is. Tudjuk, hogy ez a város minden világégésben nagyon sokat szenvedett közvetlenül, és nyilvánvalóan gyermekein és fiain keresztül is… Akik katonaként elmentek, sok esetben nem tértek vissza. Mellettük emlékeznünk kell azokra a családokra is, akik szeretteiket vesztették el. Gondoljunk csak bele, milyen volt egy férjet, egy unokát, egy édesapát elengedni annak a tudatában, hogy talán soha nem fogja őt a családja viszontlátni. Ezért kötelességünk, hogy a századik évfordulón, majd évről évre nézzük meg, mit tudunk tenni az emlékeztetés érdekében. Legyen mindig egy figyelmeztető jelünk arra, hogy mi nem történhet meg a következő évszázadok, évezredek során!”

A köszöntőket követően Horváth Péter, a kiállítás szerkesztője részletesen bemutatta a kiállított tablókat, majd az Alba Regia Táncegyüttes és a Kákics együttes közreműködésével zárult az esemény.

A „Kik acél falakként állották a vártát, orosz ingovány s Doberdó tetején” című szabadtéri tárlat augusztus végéig látható a Városház téren.