Amire talán leginkább felkapta a fejét ezekben a napokban a sportot kedvelők tábora, az, hogy a háromszoros hazai gólkirály, Nikolics Nemanja 5 és fél év után távozott, 3 évre a lengyel Légia Varsóhoz szerződött. A válogatottal a finnek elleni Eb-selejtezőre készülő csatár nem túl pozitívan nyilatkozott távozása körülményeiről a sportnapilapnak...

Nikolics fiatal, teheséges szerbként jött, Fehérváron lett az NB I háromszoros gólkirálya és kétszer bajnok is a Vidivel. Közben megkapta a magyar állampolgárságot, így a válogatottban is bemutatkozhatott a -édesanyja révén- félig magyarnak számító játékos. Nem véletlen, hogy a népszerű Nikó alapvetően hálával gondol vissza a Sóstón eltöltött időszakra. Most viszont kicsit keserű a szája íze, mert Garancsi István klubtulajdonos egy nyilatkozatában -egyebek mellett- kvázi pénzéhesnek és megfizethetetlennek állította be őt, hazai viszonylatban Messihez mérve igényeit. Utalt arra is, hogy a klubtól a bajnoki cím megszerzése ellenére távozó spanyol edző, Joan Carrillo a tavasszal azok után is Nikolicsot játszatta az újonnan igazolt macedón válogatott Mirko Ivanovszki helyett, hogy a télen kiderült, a magyar válogatott támadó biztosan távozik.

A remek gólvágó a Nemzeti Sportnak nyilatkozott a témában és elmondta, ő nem akart elmenni Fehérvárról, sőt! Hosszú távra tervezett, ám mindössze egyetlen évre kapott hosszabbítási ajánlatot a klubigazgatótól, ami eleve nem esett jól neki, nem beszélve arról, hogy az anyagiak terén sem kerültek egy hullámhosszra.

„A végén még mi, játékosok leszünk a hibásak azért, hogy megnyertük a bajnoki címet – kezdte Nikolics. – Én mindenesetre hálás vagyok a tulajdonosnak, hogy megfelelő feltételeket teremtett. Azt viszont nem értem, hogy az aranyérem megszerzése után miért kellene magyarázkodnom. Az volt az elvárás velünk szemben, hogy az élen végezzünk – az élen végeztünk. Úgy tűnik, ennek nem mindenki örül... Arról, hogy konkurenciaharc nélkül kerültem be a csapatba, csak annyit: Feczesin Róbert és Mirko Ivanovszki személyében két vetélytársam is volt. Az edző nem azért tett be a kezdőbe, mert Nikolics Nemanjának hívnak, hanem mert az edzéseken azt bizonyítottam, hogy a meccseken a pályán van a helyem, a meccseken pedig azt, hogy én vagyok a legjobb góllövő Magyarországon. De ennél többet most nem akarok mondani, mert szeretnék a finnországi selejtezőre koncentrálni, utána viszont készséggel állok rendelkezésre."

Nikolics az NB-ben megjelent interjúban azt is elmondta, hogy leginkább hálás a Videotonnál eltöltött időszakért, de azt nem értette, miért csak egyéves szerződést ajánlott neki Burcsa Győző sportigazgató.

„Öt és fél esztendőt töltöttem a Vidinél, egyik szezon szebb volt, mint a másik. Hálás vagyok annak a négy edzőnek, akivel a Videotonnál dolgozhattam, különösen Mezey Györgynek és Joan Carrillónak – mondta Nikolics. – Előbbinek azért, mert ő vitt Fehérvárra, ő adta meg nekem az esélyt, hogy megküzdjek életem nagy lehetőségéért, utóbbinak pedig azért, mert ő hozta ki belőlem a legtöbbet. Hálás vagyok a játékostársaimnak is, mert nélkülük nem vallhatnám magam kétszeres bajnoknak és háromszoros gólkirálynak. És persze hálás vagyok a szurkolóknak, mert jóban-rosszban mellettem álltak. Az már más lapra tartozik, hogy mindezek ellenére a sportigazgatóval nem tudtam megegyezni. Már novemberben jeleztem, hogy ha hosszabb távon számolnak velem, szívesen maradok akár pályafutásom végéig is, ő azonban egyéves szerződést ajánlott. Nem volt benne logika, maradjunk ennyiben."

Ennyi az interjú érdemi, a Vidit érintő része. Azt mindenki döntse el, hova tegye magában a kialakult helyzetet. Egy biztos: bármiképpen hegyezi bárki a témát, az kristálytisztán látszik abból a tucatnyi meccsből, amit a tavasszal a bajnokságban, a Magyar- és a Ligakupában játszott a Nikolics helyettesítésére igazolt Ivanovszki, hogy ő nem az a kaliberű támadó, aki pótolni fogja a távozó csatárt. Jó kis focista a macedón, de a gólérzékenyége, az összjátékban való részvétele és hasznossága egyértelműen Nikolics szintje alatt van. Feczesennel persze lehet, hogy remek párost alkotnak majd és ontják a gólokat, de az eddig látottak alapján a távozó spíler nagyon fog hiányozni a Videotonból.

Amennyiben valóban a klub jövője fontos a tulajdonosnak és a többi lletékes vezetőnek, akkor részint pillatatokon belül bejelentik, hogy ki lesz az új vezetőedző, s nem fukarkodnak kinyitnia  pénztárcát annak érdekében, hogy Nikolicsot megfelelő tudású és gólérzékenységű támadóval pótolják.

Az üzletpolitika roppant egyszerű: azt a Vidi-tulaj is tökéletesen tudja -hiszen a korábbi emlékezetes EL-menetelés is jól hozott a konyhára-, hogy a BL egy hatalmas lehetőség arra, hogy komoly bevételt produkáljon a klubnak, s neki is, ám ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen a jó szerelése és legalább az EL-csoportkörre, ahhoz megfelelő minőségű keret, elsősorban olyan játékos kell, aki nemzetközi szinten is képes gólokat szerezni. Tehát itt is először be kell fektetni, hogy lehessen később aratni.

Egyelőre ez nem látszik. A takarékosság annál inkább. Ezt tapasztalják a szurkolók is, akik nyilvánvalóan és jogosan aggódnak. Ők is látják, hogy egyelőre inkább szűkül a keret, mint bővülne, s az is sokkolta nagy részüket, hogy a bajnokcsapat edzője nem kellett, elküldték, de új sincs még a helyén, immár egy hete. Ők aggódnak szeretett klubjukért, hiszen a legtöbbjük már akkor is Vidi drukker volt, amikor még nem Garancsi István volt a csapat tulajdonosa, s akkor is azok lesznek, ha már nem ő lesz...

Egy biztos: a háttérben nyilvánvalóan lázasan dolgozó klubvezetőknek gyorsan és hatékonyan kell dolgozniuk, a hírek szerint már itt tárgyaló francia edzőt -vagy mást- mielőbb szerződtetni kell, éppen úgy, mint néhány nemzetközi szinten is hasznos játékost. Amennyiben ez nem így lesz, sorsolják össze június 22-én akár andorrai, akár luxemburgi vagy san marinói csapattal a Vidit, nagy gondban lehet.