Amikor azt hiszi az ember, hogy neki már sok újat nem mutathat az állami vasúttársaság, akkor jön egy olyan szituáció, amit, ha nem személyesen tapasztalok meg -ráadásul 3 nap alatt kétszer is- akkor egészen biztosan nem hiszem el!

Történt, hogy 2015 június 15-én hétfőn Balatonaligán pihenve átruccantam a családdal a szomszédos Siófokra. Gyermekkoromban rengeteget vonatoztam, így a nosztalgiázás és a kíváncsiság is vezérelt, ugyanis június 14-től térhetett vissza bő három hónap után a a vonatközlekedés a pótló buszokról a sínekre a déli partot érintő pályarekonstrukció okán Lepsény és Szántód-Kőröshegy között.

Nos, jelentem: a vonatok közlekednek, simán, gyorsan, kattogás, csattogás, "ugratók" nélkül. Ahol lehet, újabb vágányokat is építettek, hogy minél kevesebb legyen a torlódás a pályaszakaszokon, ezáltal járatok tucatjainak ne kelljen időnként 15-20 perceket egy-egy állomáson várakozniuk "menet közben", mert jön egy "magasabb rendű" gyors vagy nemzetközi vonat, amelynek elsőbbsége van, mivel az állomások között csak egy sínpár volt - és több helyen még van most is - , s meg kellett várni, amíg elvágtatott a gyorsabb vonat, hogy aztán tovább tudjon baktatni a személy...

Az állomásokon is alapos renoválás tapasztalható, a peronokat megemelték a legtöbb helyen, s a vágányok mellé még a kisebb megállóhelyeken is fedett várórészeket alakítottak ki kulturált padokkal. Így nem kell már a restiknél vagy az állomásépületek oldalában nyomorognia senkinek, ha netán szakad az eső és nem akar bőrig ázni a vonat érkeztéig. A 38 fokos kánikulában is jól jön az árnyékot adó kis hely mindenütt, Balatonaligától Sóstón keresztül Széplakig.

Ennyit a pozitívumokról. És most vissza oda, miért is kételkedem abban, hogy nem lesz egész nyáron brutális káosz a balatoni vasúti közlekedésben: nos, azon a bizonyos szép, napsütéses, kánikulai hétfőn párommal és kislányommal Siófokon 13:55 -kor felszálltunk a helyből menetrend szerint 14:11-kor induló Siófok-Lepsény személyvonatra, hogy visszaguruljunk Aligára.

Elsőre csak az volt gyanús (a mellékelt fotón is látszik!), hogy a már szinte állomáson kívül eső "A" vágányon csak a szerelvény áll benn, mozdony nélkül. Gondoltam, semmi gond, biztosan mindjárt jön a mozdony, s 14:11-kor elindulhatunk. De nem! Még 14:05-kor sem volt mozdony a szerelvény előtt, így - többedmagammal - a vágány mellett ácsorgó biztonsági személyzettől és MÁV-alkalmazottaktól, majd a közben megérkező jegyellenőrtől érdeklődtünk, vajon miként jutunk el mozdony nélkül az adott célállomásokra.

Ezzel egyidőben a hangosbemondón előbb egy káromkodó hang - nyilván nem kész akarva - elkezdett szindni valakit a "flottából", majd a "hivatalos" hang közölte, hogy a mi vonatunk 14:35-kor indul majd Lepsény felé! Semmi tájékoztatás, csak ekkor indul és kész! Az, hogy a kocsikban a kinti kánikula okán kb. 43 fok volt, ugyan kit zavar? De ez persze még kispálya volt a káosz okához képest.

A már említett érdeklődésünkre a derék kalauz és még egy MÁV-egyenruhás illető közölte, hogy a vonatunkra beosztott mozdonyvezetőnek lejárt a napi limitje (!?), amit mozdonyon tölthet, így "bement Fehérvárra a mozdonnyal együtt"...! Ekkor kezdett a maradék jókedv is elpárologni az utasokból. Főleg azok után, hogy a jegykezelő úr azt is közölte nem sokkal fél 3 előtt, hogy mivel a vonat már biztosan jelentős késéssel ér majd Lepsénybe, az "irányítás" úgy döntött, hogy a Kőbánya-Kispestre közlekedő csatlakozás nem várja be ezt a vonatot! Na, persze, hogy az a kb. tucatnyi érintett hölgy és úr, ekkor már azon gondolkozott, hogy gyalog vág neki az útnak...

Végül lőn csoda! 14:35-re megérkezett egy mozdony, vezetővel együtt, így aztán félórás késéssel elindult a vonatunk! Hurrá! Ki gondolta volna, hogy ez lesz a nap legszebb élménye!? Utóbb kiderült, hogy a csatlakozás végül mégis bevárta ezt a szerelvényt, így legalább eljuthattak a fővárosig az utasok úgy, hogy nem kellett további órákat várniuk Lepsényben újabb csatlakozásra.

Ez nem volt elég tanulság nekünk, balga fejünkkel ezt az Aliga-Siófok távot szerdán is megtettük. Odafelé nem is volt probléma, a tűrhető kategóriában tartozó 5 perces késés bőven belefért a pakliba. Akkor álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ugyanazzal a 14:11-es vonattal ugyanúgy járunk majd, mint két nappal korábban. Pedig így történt! Sőt! Most még szebb volt a történet.

Most 13:55-kor az "A" vágányhoz érve nemcsak a mozdony, de maga a szerelvény is hiányzott! Pedig de felszálltunk volna rá, mivel időközben egy hidegfrontnak köszönhetően alaposan hűvösre váltott az időjárás. 14:15-kor Kissé félve, de határozottan bekopogtattam az állomásfőnök irodájába, hogy érdeklődjek, mi is történik itt újra? Az ott tartózkodó úr (aki kérésemre nem volt hajlandó bemutatkozni sem!), közölte, hogy ugyanaz történt, mint hétfőn, és mindent "Fehérváron kutyultak össze", ők nem felelősek semmiért. Jön nemsokára egy új mozdony, amely el tudja húzni a siófoki állomás végében dekkoló szerelvényt Lepsényig.

Végül 14:32 -kor megjött a mozdony, majd az "A" helyett az 1. vágányra húzva a szerelvényt, végre kb. 40-kor el is indultunk Aliga felé. Három nap alatt kétszer, ugyanazzal a járattal fordult elő ugyanaz az ordas nagy szervezési hiba, aminek okán cseppet sem nőtt a MÁV ázsiója, főleg, hogy egy "elnézést kérünk" sem hagyta el egyetlen MÁV-alkalmazott száját sem az incidensek kapcsán. Igaz, ez már nem osztott/szorzott volna, de mégis, legalább a szándékot érezhette volna az a szerencsétlen utas aki még arra vetemedik, hogy felül egy vonatra.

Szóval, szép, és jó, hogy megújulnak a vágányok, gyorsabbak lesznek - elvileg - a vonatok, de addig amig a vasúti forgalomirányítás ilyen kaotikusan működik, sok jóra nem érdemes számítani! És akkor most jöhet a régi, de sajnos igaz szóvicc: MÁV = Magyar Álló Vasútak...

Kedves illetékes vezetők! Ugye, még ebben az évszázadban valaki sínre teszi végre úgy igazából a hazai vasúti közlekedést!?