Hetedszer gyűlnek össze ezen a hétvégén a székesfehérvári és a magyar jégkorong-barátok, hogy emlékezzenek egy csodálatos emberre. Egy olyan egyéniségre, aki emberfeletti alázatának, tehetségének és kitartásának köszönhetően nemcsak saját karrierjét, de a magyar és a székesfehérvári jégkorongot is bearanyozta. Szombaton és vasárnap immáron hetedszer rendezik meg az Ifj. Ocskay Gábor Emléktornát. Az idei esemény emlékezetességét csak növeli, hogy szombaton délután avatták fel a legendás „19-es” több mint kétméteres szobrát a nevét viselő Jégcsarnok főbejáratánál, a kopjafa mellett.

„Magyar ember lévén a válogatottság számomra sportpályafutásom megkoronázása, gyermekkori álmom valóra válása. Csodálatosabb dolgot nem lehet elképzelni egy sportoló karrierjében, mint amikor több ezer magyar énekli a nemzeti Himnuszt egy győztes meccs után! Hála az Égnek, ezt csapatunk tagjai már sokszor átélhették.” – kezdte ünnepi beszédét Ifj. Ocskay Gábor szavaival Székesfehérvár polgármestere, dr. Cser-Palkovics András. „Azt hiszem, ebben az idézetben minden benne van, ami miatt tiszteltük és tiszteljük, szerettük és szeretjük Ifj. Ocskay Gábort. Egy olyan örök emléket szerettünk volna állítani, amely azt a felelősséget és kötelezettséget is tudatosan felvállalja a mi részünkről, amelyre hatalmas szükség van ahhoz, hogy ne csak a sport, hanem egy város és egy nemzet is fejlődni tudjon. Ifj. Ocskay Gábor ebben is példát mutatott nekünk, mint ahogy abban is, hogy a tehetség önmagában nem elég. Kell hozzá szorgalom, alázat és nagy elkötelezettség is. Amikor megálmodtuk azt, hogy a szobrot erre a térre állítjuk fel és megkérjük Nagy Benedek szobrászművészt, hogy készítse el az alkotást, nem titkoltan két ok miatt is erre a helyszínre esett a választás. Az egyik mindenki számára nyilvánvaló: Gábort minden ehhez a csarnokhoz kötötte, bizonyos szempontból az otthona is volt a róla elnevezett Jégcsarnok. Ezen a helyen nőtt fel, és vált aztán a magyar sportélet és jégkorong igazi példaképévé. A másik ok, hogy az ő személyisége és üzenete nemcsak a mának szól, és a múltra emlékezik, hanem sokkal inkább a jövőnek szándékozik példát állítani. Minek a példáját? Az előbb említett városi és nemzeti büszkeségét, a dolgozni akarásét, az alázatét, az elkötelezettségét, valamint a hűségét. A szobor jóvoltából azok a fiatalok is érezhetik, illetve megérthetik Gábor üzenetét, akik nem ismerték, és játszani sem látták. Szeretnénk, ha ezek az ifjú emberek a saját sportolói pályafutásuk során is továbbvinnék azokat az értékeket, amelyeket Gábor képviselt. A művésznek köszönhetően ez a szobor kifejezi ezeket az értékeket.”

Ünnepi beszéde végén Székesfehérvár polgármestere Ifj. Ocskay Gábor egyik legmeghatározóbb gyermekkori élményével zárta gondolatait. „Tizenöt éves koromban megkaptam életem első igazán profi korcsolyáját – emlékezett vissza. – Huszonötezer forintba került, s csak összehasonlításképpen mondom, hogy a Trabantunk akkoriban ötvenezret ért… Egész éjjel nem hagyott nyugodni a dolog, mert tudtam, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak, ezért másnap kértem, inkább vigyük vissza, mire édesapám csak annyit mondott: Nem visszük, mert ezt megérdemelted. Ez volt az első nagy dicséret, amit tőle kaptam.”

„Azt gondolom, hogy Gábor ezt a szobrot is megérdemelte. Bárcsak hatvan vagy hetven év múlva kellett volna felavatni…” – tette hozzá dr. Cser-Palkovics András, aki szerint az alkotás valódi mementóként és példaként állhat a következő évtizedekben minden ideérkező ember számára.

Ezt követően Spányi Antal megyés püspök áldotta meg a szobrot. „Amikor búcsút vettünk Gábortól, hatalmas tömeg imádsággal mondott neki Istenhozzádot, és engedtük őt el, hogy legyen része megpihenve az örök mennyei boldogságban. A mai napon az ő szobrát áldjuk meg imádsággal, hogy mindaz, ami neki fontos volt, ami éltette, s szent volt számára, azt a továbbiakban ez a szobor képviselje, és tegye jelenvalóvá az itt lévőknek és a későbbi nemzedékek számára is.” – mondta Spányi Antal. Ezt követően a megemlékezés virágait és a mécseseket helyezték el a szobornál a résztvevők.

Nagy Benedek szobrászművész másfél év alatt készítette el az impozáns figurális portrészobrot. Az alkotásban egyszerre fedezhető fel a precíz szobrászati statika, valamint az a gigászi lendület és légiesség, amelyet a jégkorongozók bemutatnak. Az alkotás ideje alatt a szobrászművész folyamatosan tanulmányozta az Ifj. Ocskay Gáborról készült felvételeket és fotókat, emellett a családtagok és az egykori csapattársak véleményét is kikérte, hogy minél közelebb jusson a legtökéletesebb megoldáshoz. 

A szoboravatás után a Jégcsarnokban folytatódtak tovább az események, ahol a Fehérvár AV19 a tavalyi Ifj. Ocskay Gábor Emléktorna győztesével, az Olimpija Ljubljana együttesével mérkőzött meg. A találkozó szintén ünnepélyes apropóval kezdődött el. A klubtól nyolc év után távozó csapatkapitányt, Tokaji Viktort közvetlenül a meccs előtt búcsúztatta el a hazai közönség előtt Ocskay Gábor, a Fehérvár AV19 szakosztály-igazgatója, valamint Fekti István, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportigazgatója. Tokaji Viktor összesen 356 mérkőzésen szolgálta hűségesen a Fehérvár AV19 együttesét. A találkozót nagy magabiztossággal, 5-2-re nyerte meg a Fehérvár AV19 Kovács, Sarauer, Connolly, Francis találataival.