Sorsdöntő Európa-bajnoki selejtező labdarúgó mérkőzésen Belfastban lépett pályára a magyar válogatott. Azt már a meccs előtt tudni lehetett, hogy egy hazai sikerrel nekünk már nem marad esélyünk a közvetlen kijutásra, csak a 3. hely megtartására, míg Észak-Írország biztos Eb-résztvevő. Ebben a helyzetben akár borítékolhatónak is nevezhetnénk, hogy döntetlen lett a vége, ám, ha azt is hozzátesszük, a 93. percben gól- és emberelőnyben voltunk amikor védelmünk kapitulált, nem lehetünk elégedettek. Hatalmas esélyt szalasztottunk el!
A tétnek megfelelően egyik csapat sem rohant fejjel a falnak. Az északírek többnyire benyomtak minket a kapunk elé, de igazán veszélyes helyzetet nem tudtak kidolgozni, sem a földön, sem pedig örök nagy fegyverükkel, a beívelgetésekkel. A másik oldalon egy-egy nem túl pontos Dzsudzsák és Németh lövés volt feljegyezhető az első félidőben, így teljesen reális 0-0 -val vonultak pihenőre a felek. A második félidőben is folytatódott a házigazdák sematikus játéka, míg a magyar csapat egyre többször tűnt fel az ellenfél kapujának közelében. A 74. percben ennek meg is lett az eredménye, igaz, ehhez inkább kellett a szerencse és az északírek kapusa, mint a mieink remeklése, de ki bánta ezt! Dzsudzsák ívelt be jobbról egy szabadrúgást majdnem a 16-os magasságában az oldalvonaltól, egyenesen McGovern kapus kezébe. Igen ám, de a derék hálóőr markából hátrafelé kicsúszott a labda, amit az ott sertepertélő középső védőnk, Guzmics emelt a kapuba 2 méterről, 0-1! Hatalmas potya, hatalmas mázli nekünk, de vezettünk! A 83. percben méginkább örülhettünk, ugyanis Baird csúnyán felrúgta a félpályánál előretörő Kalmárt, s második sárgájával kihúzta a pirosat is Cakir játékvezető zsebéből! Emberelőny a gólelőnyre, nem sokkal a vége előtt. Kell ennél jobb? Kell ennél nagypbb sansz a győzelemre? Nyilván nem nagyon. De nekünk nem sikerült feltenni az í-re a pontot... Buta módon az utolsó percekre átengedtük a terepet a minden tekintetben hátrányban lévő zöldeknek, nem tartottuk meg a labdát, teljesen feladtuk a kontrákat is, ráadásul hagytuk a hazaiaknak azt az egy dolgot amihez igazán értenek, amiből igazán veszéylesek: a felívelgetéseket, beívelgetéseket. Cakir 5 percet hosszabbított - jogosan -, ebből is eltelt már három, amikor jött egy szöglet, aminél kijött védelmünk minden baja. A nem túl jól sikerült beívelés után egy északír játékoshoz - McGinn - került, akit nem fogott senki, így 14 méterről kapura lőhetett. Ez nem volt egy hatalmas löket, de az amúgy magabiztos Király csak kiütni tudta a jobb alsó felé haladó játékszert, naná, hogy éppen az őrizetlen Lafferty elé, az északírek gólvágója pedig persze, hogy beemelte a kapunkba azt a gól, amivel ő és együttese szinte biztosan ott lesz az Eb-n, mi pedig ettől nagyon távol kerültünk, 1-1! Bosszantó! Igazán magyaros! Nem azt csináltuk, amit ebben a helyzetben kell, rá is fáztunk. Hja, győzni is meg kell tanulni, nem elég csak stabilnak lenni... Románia 0-0 -át játszott otthon a görögökkel, a finnek viszont 1-0 -ra győztek Feröer ellen, így az "osonó pályán" az északiak megközelítettek minket 3 pontra, tehát, ha nem figyelünk, a végén még a pótselejtezős helyünk is veszélybe kerülhet! Feröert - nincs mese - jól el kell vernünk hazai közönség előtt, majd kell egy bravúr Görögországban, ahol nyerni kell ahhoz, hogy legyen halovány esélyünk arra, hogy a legjobb csoportharmadikként ott lehessünk mi is Franciaországban, netán megfogjuk az északíreket vagy a románokat. De utóbbira csak matemetikai sanszunk van, nem reális ez a szituáció.
|
Hírek 
