A 166 évvel ezelőtt kivégzett magyar tábornokok előtt fejet hajtva tartottak  megemlékezéseket két helyszínen is Székesfehérváron.

A Halesz ligetben lévő ’48-as emlékműnél a Székesfehérvári Szakképzési Centrum Széchenyi István Műszaki Szakközépiskolájának diákjai adtak műsort. Megemlékezésüket Petőfi soraival kezdték az „Európa csendes, újra csendes” című verséből. Majd Haynau tábornok parancsa hangzott fel, s a kivégzett tizenhárom tiszt neve, családi állapota, s kivégzésének módja. Végül Ady: Október 6. versével zárták műsorukat. „Az aradi Golgotára/Ráragyog a nap sugára,/Oda hull az őszi Rózsa,/Hulló levél búcsú-csókja;/Bánat sír a száraz ágon,/Ott alussza csendes álmát/Az aradi tizenhárom.”

A Jávor Ottó téren lévő Corpus Hungaricum szobornál Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke, Székesfehérvár Szenátusának tagja mondott ünnepi beszédet, amit egy 1905-ös kiadvány soraival kezdett, ami az aradi vértanúk emlékére jelent meg: „A szabadság fáját csak vérrel lehet locsolni”. Mint elmondta, lehet, hogy a mai magyaroknak kicsit félelmetesnek ható gondolatok ezek, ugyanakkor történelmünk tele van dicsőséges és fájdalmas időszakokkal. „A magyar történelemre jellemzően sokáig, hosszan lehetne az eseményeket, történelmi korszakokat sorolni. Amikor a zsarnokság, hogy saját uralmát biztosítsa, szövetségre lép a lelki és szellemi szegénységgel, az alávalóssággal, a tudatlansággal és a félelemből eredő gyűlölettel.” Beszédében úgy fogalmazott, hogy ma mindenkit eggyé kovácsol a tiszteletadás kötelezettsége, s nem szabad feledni a hős elődöket, a magyar történelem mindenkori mártírjait. Azokat, akik példát mutattak nekünk hősiességből, a katonai hűségből, önzetlen hazaszeretetből. „Mártírságuk üzenete: a szabadság és igazság igénye minden nemzet igaz fiainak életeleme és erkölcsi alapértéke.” Ezzel zárta gondolatait, majd „Hallgatásért való ének – az aradi vár falánál” című költeményét szavalta el, feltéve annak utolsó sorával a kérdést: „Örök ez az evilági csend. Örök?” 

A Vörösmarty Társaság elnökének elgondolkodtató szavai után a Székesfehérvári II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjai idézték fel az 1849-ben történteket. Megható, szívszorító műsoruk leglátványosabb momentuma az volt, mikor a bitófát faragó ács egy létráról lenézve sorolta fel az akasztásra várók neveit. Majd az aradi tizenhárom utolsó mondatait sorolták fel az őket megjelenítő fiatalok. A gitárral és furulyával kísért gyerekkórus, valamint a zenei számok mindegyikét a hazaszeretet, s egyben a fájdalmas gyász érzése járta át.    

A megemlékezés végén koszorúk, illetve virágok elhelyezésére került sor az emlékmű előtt. Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője és Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke közösen koszorúzott. Ezt követően a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága, önkormányzati képviselők, az Academia Humana Alapítvány, a Történelmi Vitézi Rend, valamint a műsort adó általános iskola helyezték el koszorúikat, virágaikat.