Előzetesen ők voltak az F-csoport favoritjai, ehhez képest az utolsó helyen végeztek, míg Geráék a 3. pozícióban várták ezt a meccset, már minimum pótselejtezős pozícióban. Egy nagyon hektikus derbin végül a vendéglátók nyertek 4-3 -ra, így nekünk jutott a "dicsőség", hogy minket vertek meg egyedül...

Ahogy Ferőer ellen, most is nagyon gyengén kezdtünk, már az 5. percben megszerzték a vezetést a görögök. Védelmünk újra bebizonyította, hogy akár ki is juthatunik az Eb-re, egy valamirevaló csapat úgy megy át hátsó alakzatunkon, ahogy akar. Még jó, hogy ebben a csoportban nem sok ilyen ellenfél akadt. Nem megsértve a derék északíreket, románokat és finneket, ők ettől nagyon messze vannak, a görögök pedig talán maguk sem tudják, hogy sok tapasztalt, remek játékosukból álló együttesük hogyan is eshetett ekkora gödörbe...

Na, de vissza a történésekhez: a hamar beszedett dugó után a görögök elkényelmesedtek, a mieink kezdtek magukhoz térni, és egy Leandro beadás után esett szemfüles Lovrencsics fejessel a játékrész közepén ki is egyenlített. Most éppen a hazaiak védelme aludt be elég rendesen. Az egyik védő hóna alól bújt ki szinte, míg az állva várta a felé szálló labdát...

Aztán a második félidő elején hamar újabb gólt váltottak a csapatok. A védelmekről már leírtunk minden negatívumot, ezt most nem ismételnénk meg, de ahogy mi egy szöglet után Némert egy lépésről bekotort vezető találatával beköszöntünk, szinte azonnal egyenlítettek a görögök, 2-2! Jó kis meccs, a hazaiaknak már mindegy, nekünk nem de ennyit tudunk, nem többet. Viszont legalább van esemény, ez is valami!

A hajrában szinte ugyanez történt: Németh második könnyű góljára 3 perc alatt válaszoltak a vendéglátók, majd újabb 6 minutummal később már vezettek, és ezzel nyertek is a görögök! Két nyíltan focizó együttes küzdelméből az került ki győztesen egy edzőmeccs-jellegű találkozón, ameiyik jobban ki tudta használni a másik átjáróház-védelmének hibáit.

Románia természetesen hozta a kötelezőt, simán bedarálta Feröert idegenben is (0-3), nekik nem volt gond az ami nekünk szinte mindig: sorsdöntő meccset nyerni. A románoké ezzel a második továbbjutó hely Észak-Írország mellett, mi pedig reménykedhetünk abban, hogy a már csoportelső spanyolok nem adják oda a meccset hétfőn Ukrajnának, komolyan veszik az idegenbeli ütközetüket (a mentalításukat ismerve, csoda lenne, ha igen...), s Lettország sem kap ki otthon Kazahsztántól, hogy segítsen Törökországnak megkaparintani a legjobb csoportharmadik pozíciót. Reálisan nézve jobb, ha elkezdünk készülni a pótselejtezőre.

Az egész selejtező-sorozatot mérlegre téve kijelenthető, hogy minden idők leggyengébb csoportjában sem tudta nemzeti együttesünk kiharcolni a kvalifikációt. Egyedüliként az 5 csapat közül nem tudta egyszer sem megverni a teljesen szétesett, motiváció nélküli görögöket, sőt! Csak nekünk sikerült kikapni tőlük. Romániát és az északíreket sem tudtuk megverni, holott ennél gyengébb román csapatot nem nagyon láttunk az elmúlt 30 évben, a britek pedig nem véletlenül maradtak távol eddig minden Eb-től, s vb-n sem jártak 33 éve. Legyőztük a finneket, akik ellen oda-vissza nagy szerencsénk volt, valamint kínkeservesen a Feröeriket, akik korábban pontot, sőt, gólt is alig-alig szereztek a soros kvalifikációjuk során.

A védelmünk nemhogy az Eb-szintet, de még a kontinens középmezőnyének szintjét sem éri el, amit ékesen bizonyított most a görögök ellen, de nem állt feladata magaslatán oylan kulcsfontosságú pillnatokban, mint az észekírek ellen idegenben, ahol a 94. percben egyenlítettek a hazaiak, s bizony ezzel az otthagyott 2 ponttal most ott lennénk az Eb-n! A legelső meccsen, itthon is borzalmas volt a védekezésünk a szigetországiak ellen, de azokon a meccseken is, amikor nem kaptunk gólt, akkor is az inkább az ellenfél támadójátéka gyengeségének és a szerencsének volt köszönhető, mint a mi hátsó alakzatunknak remeklésének.

Pozitívunként azt lehet felvonultatni, hogy ez a mostani válogatott időnként bátran játszik, nagyobb a tartása, mint az elmúlt esztendőkben általában Eb-vb kvalifikációban az aktuális magyar együttesnek volt. Ez az aminek - a szerencsén kívül - köszönhetjük a romániai pontszerzést és a finnországi győzelmet, amelyek nélkül még az esély halovány lángja sem maradt volna mára nekünk.

Reménykedni tehát lehet, ez nem baj, azonban tisztán kell látni, hogy nekünk sajnos normális esetben nincs helyünk egy Eb-n vagy vb-n. Még ebben a felhigult, meglepetésekkel tarkított mezőnyben sem. A végéhez már közelítünk, de az új lebonyolításnak köszönhető pótselejtezőre sem lenne most esélyünk a most először alkalmazott rendszer nélkül. Ami eddig is volt, maximum a 3. helyre vagyunk jók, legyen a csoport bármennyire is gyenge, bármennyire is ideális számunkra. Mindazonáltal a remény hal meg utoljára, bízzunk a csodában, hiszen nekünk az is jó, ha Fortuna segít a célba jutni. Hajrá magyarok!