Az ünnepélyes megnyitón dr. Cser-Palkovics András polgármester és Hufnagl Lóránd, az ARÉV műszaki vezérigazgató helyettese mondott köszöntőt.   

„Kár, hogy Kiss József, az ARÉV egykori vezérigazgatója nem élhette meg ezt az emlékévet, és ennek az eseményeit, hiszen nélküle elképzelhetetlen lett volna az a munka, amire most is emlékezünk, és ami előtt ezzel a kiállítással is tisztelgünk. Ez az emlékév sem lett volna elképzelhető nélküle, hiszen ő volt ennek az ötletnek a szellemi atyja. Ő most valahonnan fentről figyeli ezt a tárlatot, és biztos büszke erre a kiállításra, ami azt mutatja be, amit az ARÉV jelentett Székesfehérváron.” - ezzel kezdte beszédét Székesfehérvár polgármestere azon a kiállítás megnyitón, ami az „Ötven éve történt” címet kapta, s a Szent István Király Múzeum és az ARÉV Baráti Kör Egyesület jóvoltából, Székesfehérvár Önkormányzata fővédnöksége mellett az egykori ARÉV 50 évvel ezelőtti fehérvári építkezéseit, valamint a vállalat történetét mutatja be a múzeum Megyeház utca 17. számú épületében.

Dr. Cser-Palkovics András beszédét két szám kiemelésével folytatta. Elmondta, hogy 17 642 darab panellakásról, és összesen több mint 21 000 lakásról beszélhetünk, amit az ARÉV épített Székesfehérváron. Mint fogalmazott, ha ezt leosztanánk éves szintre, akkor ma ennek a töredékével is elégedettek lennénk lakásépítés terén. Köszöntőjében kitért arra, hogy ennek a munkának nagyon sok minden volt köszönhető, ami kihat a mai napig is Székesfehérvár életére. A mai gazdasági erőnk sem lenne meg akkor, hogyha azok az ipari cégek nem jönnek létre. Azok pedig nem tudtak volna létrejönni akkor, hogyha nem jött volna ide a munkaerő. A munkaerő pedig nem tudott volna idejönni, hogyha nem lett volna hova jönni. Ennek egyik eleme volt a munkahely, míg a másik a lakás, az ezzel kapcsolatos szolgáltatások, és maga az életminőség. Ezek mind-mind elképzelhetetlenek lettek volna az építőipar nélkül, az pedig az ARÉV nélkül. S – ahogy fogalmazott – most ez előtt és azok előtt az emberek előtt tisztelgünk, akik ott dolgoztak és kitalálták, megtervezték azt, hogy hogyan lehet innovatív módon, nagyon gyorsan ilyen sok lakást létrehozni és felépíteni. Amint elmondta, szól ez a kiállítás azoknak, akik ezekben a munkákban részt vettek, szól az ő családtagjaiknak, akik erre visszaemlékeznek, s mindenkinek, aki ilyen lakásokban élt, vagy él, ami ma is meghatározza Székesfehérvárt. S szinte mindenkinek, hiszen ahogy megfogalmazta, talán nincs is olyan fehérvári család, aki valamilyen módon ne kötődne ezen épületekhez. Majd kérte, hogy tekintsék meg minél többen ezt a kiállítást, aminek létrejöttét megköszönte mind a Szent István Király Múzeumnak, mind az ARÉV Baráti Kör Egyesületnek.     

A kiállítást megnyitó köszöntőt követően a tárlattal, illetve az egykori vállalat létrejöttével, majd annak virágkorával kapcsolatban Hufnagl Lóránd, az ARÉV műszaki vezérigazgató helyettese osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Azzal kezdte, hogy amióta ember él a földön, azóta beszélhetünk építésről, aminek a legnagyobb veszélye a rombolás. Ebben azonban a háború nagyon sokat tett, s utána romokban  hevert az egész ország, s köztük Székesfehérvár is. Az építőipari vállalat akkori helyzetét egy háziasszonyhoz hasonlította, aki bekerül egy romokban heverő konyhába, ahol minden a feje tetején áll, de főznie kell valamit. S így hozta létre Székesfehérvár azt a vállalatot, aki zokszó nélkül vállalta azt, hogy a „konyhában rendet csinál”, s elindul a fejlődés útján. Majd beszéde során végigvette az építőipar fejlődésének szakaszait, az emberi kézi erőtől kezdve, a gépesítésen át, a vertikumok összevonásával a központosításig, a vasbeton korszakig. Majd beszámolt arról az időszakról is, amikor a technikai fejlődésnek köszönhetően a különböző technológiák nagy egységet képeztek, ugyanakkor külön-külön működtek. A vállalat forradalmi újításairól is beszélt, amiket azoknak a cégeknek mutattak meg, akik az ARÉV tempójával nem tudták felvenni a versenyt. Kiemelte az építés szeretetét, ami a vállalat mind a 4000 munkatársában benne volt. Közülük hármat emelt ki: Kiss József, vezérigazgatót, Somogyi László főmérnököt, valamint Határ Sándor főkönyvelőt. Az egykori igazgató emberi nagyságát méltatva több történetet is elmesélt róla. Beszéde végén hangsúlyozta, hogy a létesítmények ugyan nem beszélnek, de emlékeznek. Emlékeznek arra a vállalatra, s azokra az arévosokra, akik sajnos egyre kevesebben vannak már. Nekik csak annyit üzent egy vers sorait idézve: „Várjatok ránk, egyszer mi is megérkezünk!”   

A beszédek után a Megyeház utcai képtárban összegyűlt érdeklődők egy kisfilmet tekinthettek meg a vállalat hőskorából. Majd végignézhették azt a tárlatot, amit az egykori vezérigazgató, az egyesület alapító tagja, Kiss József emlékének ajánlottak.

A volt „arévesek” lelkes értékőrző munkája lehetővé teszi, hogy a kiállítást megtekintő az ipari építési technológiákat, a vállalat és az építőipari üzem eredményeit, illetve közösségi munkáját láthassa, betekintést nyerve a panel aranykorába.

A kiállításon – ami december 13-ig tart - a múzeum nyitvatartási idejében az egyesület tagjai várják a látogatókat, akiknek beszélgetéseket és vetítéseket szerveznek a városépítéshez kapcsolódó témákban, valamint klubfoglalkozásokkal várják az érdeklődőket.