A Videoton középpályása az első perctől kezdve remekül illeszkedett a csapatba, volt még egy lövése amit a kapus szépen védett, s majdnem adott egy gólpasszt is. Mellette Lang Ádám kapott még lehetőséget a fehérváriak közül, s ő is remekül megoldotta feladatát a védelem tengelyében. Juhász Roland sárga lapjai okán maradt ki, Kovács István pedig végig a kispadon ült.

Bernd Storckot seki sem értette, miért válogatta be egyáltalán az év legfontosabb meccse előtt Kleinheislert, hiszen tavasz óta nem játszott az NB I -ben, s miután nem tudott megegyezni a Vidi vezetőivel nyáron a szerződése meghosszabbításáról, még az NB III -as második csapatban sem szerepel. Legutóbb még májusban, kölcsönjátékosként a Puskás Akadémiában lépett pályára bajnoki találkozón! Ezek után pedig egy német edző azt mondja, "ez a srác az egyik legjobb magyar focista, ezért hívtam be a keretbe!". Lehet mondani bármit Storck-ról, egy biztos: ez nagyon bejött neki!

"Scholes" már a 8. percben szépen került helyzetbe, de ekkor még védte 14 méterről, kicsit jobbról leadott lövését Nyland. Nem úgy a 26. minutumban! Szinte ugyanez a jelenetsor játszódott le, ám most a norvég kapus kicsit mellényúlt, csak pelepaskolni tudott a vörös hajú fehérvári srác löketébe! 0-1! Ez ám a csoda! Így, ilyen körülmények között, ilyen előzmények után újoncként gólt lőni! Le a kalappal!

A folytatásban csak erőlködtek a norvégok, számolatlanul rúgták a szögleteket, de igazán nagy ziccerük, kidolgozott helyzetük nem sok volt. Sőt, talán egy sem, ami nem a mi védelmünk asszisztálásával jött volna össze. Ez mindent el is mond a házigazdák játékáról. Reméljük, a visszavágón nem lepnek meg minket egy sokkal jobb focival... Nekünk volt a gólon kívül még két nagyobb lehetőségünk, ami kimaradt, s nagyjából ennyi akadt - a sok szöglet okozta kisebb lehetőségek mellett - a "vikingeknek" is.

Előzetesen alighanem mindenki örült volna, ha egy sovány 0-0 -val kihúzzuk a meccset, ám a most látott norvég válogatott jóval gyengébb produkciót tett le a gyepre, mint azt várni lehetett, míg a mieink nagyjából hozták, amit tudnak. Ez nem sok, de legalább nem remegő lábakkal, a szokásos magyar "bátorsággal" mentek csatába, mertek focizni, próbálták tartani a labdát, s bár a véghajrában kijött a hagyományos "pánikbetegség" a védőknél, amikor össze-vissza fejelgették vagy rugdalták a labdát, s néha borzasztóan helyezkedtek, most ez is belefért. Bele, mert Fortuna velünk volt, ráadásul ez a norvég nemzeti csapat egyáltalán nem félelmetes, sőt, abból amit most láthattunk tőle, igazából arra sem lehetne megesküdni, hogy egy picit is jobb, mint a mi nem éppen világverő egyletünk...

Nyilván ennél azért többet tudnak ezek a derék északi legények, de azt ez a 90 (+4) perc világosan megmutatta, hogy semmi mást nem kell tenniük a mi fiainknak a siker érdekében a vasárnap a visszavágón (20:45, Groupama Aréna), csak azt amit most bemutattak! Legyenek bátrak, küzdjenek, ha lesz néhány helyzetük, egyet legalább használjanak ki ezek közül, na, és persze 90 percig tudjanak koncentrálni. Amennyiben ez megvalósul, ott leszünk az Eb-n! Ha viszont elkezdünk kapkodni, a védelem kihagy és a norvégok szerzik meg a vezetést, akkor bajban lehetünk.

A lehetőség mindenesetre (a selejtező sorozat egészét nézve többedszer) adott. Most már meg kell csinálni! Hajrá magyarok! (Fotók: UEFA, AFP/Getty Images)