A mieink két találatán a Groupama Arénában Priskin és az öngólt vétő Henriksen osztozott. Utóbbi a mi kapunkat is bevette a legvégén, de ez már nem számított. Ízlelgessük, mert furcsa: ott leszünk az Eb-n!!!

A mérkőzésen az történt a norvégok részéről, amit várni lehetett: jöttek előre, próbálkoztak, de most fényesen bebizonyosodott, hogy ez a norvég válogatott bizony nem egy túl erős társaság. Az első félidőben egy furcsa, kissé szerencsés kapufás fejesen és egy kisebb védelmi hiba utáni Király-védésen kívül nem volt igazán nagy ziccerük, miközben Priskin a 14. percben egy jól sikerült kontra végén megdolgozott a lövöhelyzetért, majd gyönyörúan kilőtte a bal felső sarkot, 1-0! Megérdemeltük!

Hiába volt a pályán a Real Madrid "csodatinije" Ødegaard, ő sem sok vizet zavart. Nekünk még jutott egy nagyszerű Kleinheisler beadás, ami után Lovrencsis előrehajolva pár lépésről képes volt mellé fejelni a labdát, tehát nem csak védekeztünk, volt helyzetünka  gólon kívül is.

A második félidőben sem történt semmi rendkívüli, jöttek a norvég ívelgetések, s nyomtak befelé minket a kapunk felé, de továbbra sem volt átütőerő a focijukban. Dzsudzsák egy kontra végén eltalálta (egy vendég védő lába is benne volt..) a keresztlécet, majd ugyancsak "Dzsudzsi" jobb lábas lapos löketét szedte ki a bal alsóból nagy bravúrral Nyland. A 83. percben dőlt el minden. Egy szöglet után Böde szorongatásában Henriksen kapott bele szerencsétlenül a labdába, ami a bal lécre pattant, onnan pedig a kapuba! Nyland még a gólvonalon belekapott, de nem volt esélye hárítani, 2-0! Ennyi, vége, legalábbis érdemben.

A végén még a csereként beállt Böde vitte le ippont érően és tisztetelet parancsolóan az egyik "Viking" védőt, majd jött Henriksen szépítő gólja ami előtt Pintér hibázott nagyot, mert a 16-os előtt vesztett labdát, 2-1! Király is védett még egy szépet a lefújás előtt, hogy aztán elrohanhasson örülni. Az alábbi képen jól látszik, hogy ez remekül sikerült a veterán, ma nagyon bizonytalanul védő, de kétszer is bravúrral hárító portásnak. Volt is minek örülni! A minket nyilvánvaóan előzetesen alulértékelt norvég csapat alaposan beégett, simán elvérzett ellenünk.

Tévedés ne essék: ettől nem lett hirtelen sokkal jobb a magyar foci, még mindig messze vagyunk tudásban a világ- és a kontinens elitjétől, de valami legalább elindult! Ott vagyunk az Eb-n, sok-sok évnyi böjt után van minek örülni a hazai labdarúgás és labdarúgók említése kapcsán. Most ez a legfontosabb. Ebből lehet erőt meríteni, az Eb-döntőben tapasztalatot szerezni és megannyi kissrác számára példát mutatni, miért is érdemes focistának lenni!

Az öröm pillanataibans em szabad arról megfeledkezni, hogy ebben a kijutásban sok-sok szerencse is van. Már a csoportok sorsolásakor kaptunk egy hatalmas esélyt, hiszen nyilvánvalóan a leggyengébbek közé tartozott a miénk. Itt értük el a pótselejtezős 3. helyet, úgy, hogy Finnországon és Feröeren kívül senkit sem sikerült legyőznünk! Ugyanakkor Dárdai érkeztével megváltozott a hozzáállásunk, ami végül döntőnek bizonyult. Elillant a szokásos magyar kishitűség, s egy-egy nehezebb meccs előtt nem tele nadrággal mentek fel fiaink a pályára, mint korábban évtizedekig. Ez a kicsi, de nagyon fontos tényező ennyit jelentett pluszban! Tartást adott a csapatnak, s bár játékban nem sokat léptünk előre, ez elég volt a kijutáshoz.

Ráadásként felfedeztünk (igazából Storck, ne vegyük el az érdemet a sokat kritizált német kapitánytól és stábjától...) egy Nagy Ádámot és egy Kleinheislert, akik bebizonyították, hogy rutintalanságuk ellenére jól illeszkednek a csapatba, erősségei a válogatottnak, sőt, sokáig azok lehetnek még. De az egyébként - enyhén fogalmazva - erősen közepes képességű játékosok, pl. Elek, Lovrencsics, Fiola és Guzmics is képes volt jórészt megfelelni az elvárásoknak, így senkit sem érhet szemrehányás.

Összességében mindenki kitette a gyepre, amit tud, s ez így meghozta a rég várt eredményt. Jó leírni: ezúttal nem kívülállóként várhatjuk a decemberi Eb-sorsolást! (Fotó: UEFA / AFP)