A Fehérváron egykor szolgáló honvédek előtt tisztelegve jött létre az a kiállítás a Szent István Király Múzeumban, melynek „Az Égből dühödt angyal dobolt – Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban” címet adták.

Az új, időszaki kiállítás hivatalos megnyitóján a megjelenteket Kulcsár Mihály, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettese köszöntötte. A jelenlévőket arról tájékoztatta, hogy a Nagy Háborúra emlékezve idén Székesfehérváron már több esemény is történt, és ebbe az emlékezéssorozatba kíván bekapcsolódni most a múzeum ezzel a tárlattal. Tisztelegve a székesfehérvári ezredek előtt, így a 17. honvéd gyalogezred, a 69. császári és királyi gyalogezred, valamint a 10. császári és királyi huszárezred katonáinak emléke előtt. Hangsúlyozta, hogy a tárlat azon túl, hogy a katonák életét mutatja be az általuk használt létesítményeken keresztül, városunk történelmét is valamelyest megmutatja.

Ezt követően dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott beszédet, aki külön köszöntötte Demeter Zsófia múzeumigazgatót, mint Székesfehérvár díszpolgárát, valamint a hagyományőrző huszárokat, akikről mint szimbólumokról beszélt.
Majd egy részletet olvasott fel abból az újságból, amit a megnyitó előtt – korhűen „rikkancsok”- osztottak szét a vendégek között. Ebből kiderült, hogy 1914. november 20-a környékén mindegyik székesfehérvári ezred a keleti fronton tartózkodott. Ebbe minden benne van – mondta a polgármester - ami miatt jelentősége van annak, hogy 2015. november 20-án egy ilyen kiállítás nyílik Székesfehérváron, ami közös felelősségünk.
A hazatért és a frontokon életüket vesztett katonák emlékét idézte meg, illetve ezen túl kérte, hogy azon hozzátartozókra, édesanyákra is gondoljanak a jelenlévők, akik fájó szívvel engedték őket útjukra, és minden nap azért imádkoztak, hogy Isten kísérje szeretteiket haza. Elmondta, hogy a Nagy Háború egy nemzetnek, Európának és a világnak a sorsát is megváltoztatta.
A mi dolgunk most az emlékezés ennek az emlékévnek a keretén belül, adott esetben egy ilyen kiállítás megnyitásával – erre hívta fel a figyelmet. S – ahogy fogalmazott – ha ezt megtesszük, akkor mondhatjuk el, hogy ez a város nemcsak a múltban, száz évvel ezelőtt volt katonaváros, és nemcsak a jelenben katonaváros, hanem a következő évtizedek, évszázadok során is az marad. Itt a katonai hagyomány mindig tisztelve lesz, ami egy olyan közös értékünk, ami nélkül Székesfehérvár nem lehetne az a város, amit otthonunkként szeretünk, tisztelünk, és amire büszkék vagyunk.

Majd Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, amit Babits Mihály szavaival kezdett. A modern háború - írta a költő - 1918-ban, nem természetes küzdelem, mert itt éppen az erős, a legkiválóbb pusztul el. Ez volt az első világháború legnagyobb csodája.
A székesfehérvári ezredek katonáiról - a történelemkönyvekkel ellentétben - nem, mint a háború áldozatairól, hanem mint hősökről beszélt. Drága és pótolhatatlan veszteségek ők – mondta. S örök igazságként említette, ami a magyar földben szent, az az emberek emlékei. A közös emlékek, a szellemi levegő, amelyben élünk, lelkünk földje és otthona, és erre igenis szüksége van nemzetünknek.
Majd úgy fogalmazott, örök belső világot jelentenek nekünk a hősök, vigaszlámpácskákat, nehéz időkben, súlyos kötelességgel, de erőt és bátorságot, hitet és biztonságot. Ezért nagyrabecsüléssel köszönte meg a kiállítás szervezőinek, hogy együtt emlékezhettek meg az első világháborúban emberségükkel és életerejükkel kitűnt székesfehérvári hősökre, akikre igaz Vörösmarty Szózatának első sora: „Hazádnak rendületlenül…”

A tárlaton bemutatásra kerülő világháborús eseményekkel kapcsolatban Rózsafi János történész, a Nagy Háborúk Kutatásáért Közalapítvány munkatársa adott tájékoztatást a vendégeknek. Beszédét azzal kezdte, hogy sokunknak vannak olyan felmenői, akik az I. világháborúban harcoltak, s így közelebb érezzük magunkat azokhoz a száz évvel ezelőtti eseményekhez. Így van ezzel ő is, hiszen adonyiként, az ő nagyapja, dédapja és több rokona is a székesfehérvári ezredekben szolgált annak idején.
Majd kutatásai során feltárt emlékeket megosztva a hallgatósággal, beszámolt több csata egyes momentumairól, a harcmezőkön lévők által szembesült nehézségekről, megemlítve ezek során többek között a hosszúnyelű ásó jelentőségét, amivel lövészárkot tudtak maguknak ásni a katonák, vagy a hidegekben átfagyott és nehezen használható fegyverekről. Beszámolójában külön hangsúlyt kapott a tábori mise jelentősége, ahol a honvédek lelki békét nyerhettek az ember-ember elleni küzdelmek közepette. Ugyanígy kiemelte magának a városnak, Székesfehérvárnak a kötődését és törődését az ezredekhez, említést téve itt a különböző adománygyűjtésekről. Beszédét végül a kiállítás megtekintésére invitálva a fiatalokat zárta.

A megnyitó beszédeket követően a múzeum igazgatóhelyettese köszönetet mondott mindazoknak, akik segítségére voltak a múzeumnak abban, hogy ez a tárlat létrejöjjön. Majd kiemelt három olyan személyt, akik nélkül ez a kiállítás nem jöhetett volna létre. Demeter Zsófia igazgató, Bányai Balázs történész és Rangel István kutató voltak azok, akik ezt a hatalmas munkát összefogták és koordinálták, valamint a szervezés terhét magukra vették. A vendégek ezt követően tekinthették meg a tárlatot, valamint fogadásra invitálták őket, ahol korabeli ételeket kóstolhattak.

A kiállításon a katonákat a 17. honvéd gyalogezred díszalbuma, pecsétnyomója, a 10. huszárezred fotói, leszerelési oklevelük, több katonaigazolvány, egy méneskari tiszt egyenruhája, és néhány kiemelkedő személy portréja eleveníti meg. A laktanyákat térképen, korabeli fotókon és eredeti tervrajzokon tárják a közönség elé. A kiállításon megelevenednek a Székesfehérváron állomásozó ezredek I. világháborús tevékenységei mind a fronton, mind a mögött. Mindegyik ezrednél egy-egy kiemelkedő haditett áll a középpontban.
A tárlat létrehozói ezen túl bemutatják a hátországban lévő hadiárvák, hadiözvegyek és hadirokkantak megsegítésére tett erőfeszítéseket, valamint a háború székesfehérvári emlékeit.
A műtárgyak jelentős része magángyűjtőtől került ide, de számos fennmaradt emlék érkezett más múzeumoktól.

A kiállítás 2016. április 17-ig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között tekinthető meg.