Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap arrow Hírek
Boricától a pusztinai kezes táncig Nyomtatás E-mail
Írta: Kész Mónika   
2015. november 30.

ImageNépzenei utazásban lehetett része advent első hétvégéjén azon több mint száz fehérvárinak, akik ellátogattak a Városháza Dísztermébe, ahol a Kákics zenekar adott műsort, megszólaltatva a magyar muzsikákat Rábaköztől egészen Moldváig.

 

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának kezdeményezése – miszerint a Városháza Díszterme megnyílik a fehérváriak előtt, és otthont ad egy népzenei koncertnek – érdeklődő fülekre talált. A Kákics zenekar „Hajts kocsisom szép hazámon át” elnevezésű műsora, mely Rábaköztől Moldváig mutatta be hazánk népzenei palettáját, sokakat vonzott be a Belvárosba. A múlt történéseiről tanúskodó Díszterem zsúfolásig megtelt. Míg az amúgy ingyenes előadásra várakozó vendégek gyülekeztek, és a zenekarra vártak, folyamatosan a terem falain lévő mondatokat olvasgatták, történelmünk jelentős évszámairól diskuráltak.  

Aztán nagy hirtelen, hangos kongatások közepette és maskarások megjelenésével – akik egy kis lélekmelegítő pálinka kínálásával köszöntötték a megjelenteket – kezdetét vette a műsor. A négy zenész először egy erdélyi, Brassó környékéről származó farsangi táncot, azaz a Boricat játszotta el.

 



A zenekar vezetője, Tárnok Ákos köszöntötte a jelenlévőket, aki elmondta, múlt hónapban Bulgáriában jártak ezzel a műsorral, és úgy gondolták itthon is bemutatják, remélve, hogy a fehérváriak körében is olyan kedves fogadtatásra talál, mint külföldön. Nem is lett ez másként - elnézve az este alatt kicsik és nagyok, fiatalok és idősek arcát egyaránt.   

A köszöntőt követően Rábaközi dallamok következtek, melyekben a marhák hajtásáról, valamint itatásáról énekeltek a zenészek, illetve kónyi verbunkot, dustáncot és friss csárdást játszottak. Ezután Erdélybe, Gyimes völgyébe vitték el a hallgatóságot. Keservest szólaltattak meg, majd a furulyás dallamot követően tánczenéket, magyarost, jártatót és héjszát.
Érdekes hangszert, a tekerőlantot mutatták be ezt követően. A nyenyeréssel együtt a hegedűs, a brácsás és a nagybőgős dél-alföldi dallamokat játszott: hallgatót, oláhost, majd lassú és friss csárdást. Ezután Moldva leghosszabb furulyája - mely ötlyukú - azaz a kaval szólalt meg, kiegészülve hegedűvel és kobzával. A jelenlévők öves és gergelyes dallamokat hallhattak. Majd Mezőségről széki legényes és csárdás hangzott fel.

Ezután Pesovár Ferencre emlékezve, az általa gyűjtött dél-dunántúli bordalokat énekelték el a zenészek bőrdudás kísérettel. Maradva Dél-Dunántúl népdalainál, megszólalt egy pásztorhangszer, Somogy leghosszabb furulyája, majd dalra fakadt, és a hallgatóság csodálkozása közepette táncra is perdült az egyik zenész, tanúságot téve arról, hogy nemcsak a hangszereken, hanem a kezében lévő bottal is ügyesen játszik.

A jó hangulatot fokozva, a zenekar ezt követően Kárpát-medencei farsangi dallamokat adott elő, huncut, s olykor pajzán szövegekkel fűszerezve, miközben egy kecske ugrándozott be a nézők közé. Majd a zenészek megfejték, és kiderült tej helyett bort ad az állat. S miután a kecske adás-vétele is megtörtént, a gida még táncra is perdült.
Visszatérve Erdélybe, a húros hangszereken ezt követően Székelyföld észak-keleti részéről, Felcsíki muzsika szólalt meg, ahol a ritmust az ütőgordon adta meg.

A zenekar műsorának végén egy olyan dalcsokor szólalt meg, ami az 1956. október 23-i forradalom áldozatainak állított emléket. Ugyan ebből az időszakból nem maradtak fenn örökül népzenei lenyomatok, de az együttes tagjai olyan dallamokat válogattak egybe, amik a szabadságharcról, a harcba indulásról, illetve a haza védelméről szóltak. 
A megható és elgondolkodtató perceket fokozva, emlékezve a száz évvel ezelőtt kirobbant I. világháborúra, az akkori időkből fennmaradt katonadalokat prezentálta a hallgatóság elé az együttes, melyek között megszólalt a Ferenc Jóska fújatja a trombitát… kezdetű ének is.

A zenekar tagjai - név szerint Lendvai Tibor, Horváth Árpád, Várai Áron és Tárnok Ákos – Moldváról pusztinai kezes tánczenével zárták műsorukat, amit a többi zeneszámmal együtt szűnni nem akaró vastapssal jutalmazott a hálás közönség. Így a Kákics végül egy ráadás kecskés dallammal búcsúzott a fehérváriaktól.   

 

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >