A Panorama Offices évzáró rendezvényének vendége volt Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Böjte atya látogatásakor megosztotta velünk gondolatait a szent évről, az adventi időszak feladatairól és nemrégiben megjelent könyvéről, az „Út a végtelenbe” című kötetről.

Megkezdődött a szent év, és ilyenkor advent idején óhatatlanul át kell gondolnunk, mi mindent tettünk a szürke hétköznapokon, hogy méltósággal tudunk-e belépni az irgalmasság kapuján. Az emberek nagy többsége csak ilyenkor, karácsony előtt gondolkodik el, kiérdemelte-e azt a jót, ami jutott neki...

Ez egy hatalmas lehetőség, többféle értelemben is. Ötszáz éve született Nagy Szent Teréz, és az 1970-es zsinat után az egyházban megfogalmazódott, hogy a jövő kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem lesz keresztény. Vagy megtanulunk az élő Istennel személyes kapcsolatra törekedni, rá figyelni, vagy önmagában a keresztény szép szokásokat, hagyományokat eltörli az idő. Én magam nekiláttam, és az adventi időben minden egyes napra kivettem egy-egy idézetet Nagy Szent Teréz művéből, a Tökéletesség útjából, és próbáltam egy-egy gondolatot hozzáírni, hogy karácsonyra a Jóistennel való személyes találkozást elérjem. Mert hiszem, hogy Isten él, és ma is szeretne velünk találkozni. Ő, aki a fülünket adta, hallja imánkat, ő, aki a nyelvünket adta, képes szólni hozzánk. Az igazi keresztény az átélt személyes kapcsolatra kell, hogy törekedjen. Ha valamit kérhetek a Jóistentől a népem számára ebben a karácsonyi szent időben, az az, hogy a karácsonyfa alá rakja be a Jóisten önmagát, hogy vele találkozhassunk.