Emléktűzgyújtással tisztelegnek a hősi halált halt katonák emléke előtt az Urivi áttörés 73. évfordulóján január 12-én, kedden.

Az eseményen köszöntőt mond és koszorúz Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, emlékbeszédet mond dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, valamint a történelmi egyházak helyi vezetői, köztük Spányi Antal megyés püspök is emlékezik a hősökre. A rendezvényen jelen lesz dr. Cser-Palkovics András polgármester. 

A Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség és az emléktűz-gyújtásról gondoskodó 457. számú Prohászka Ottokár cserkészcsapat megemlékezést szervez január 12-én, kedden a Don-kanyar Emlékkápolnánál 18 órakor. A résztvevők emléktűzgyújtással tisztelegnek az Urivi áttörés 73. évfordulója alkalmából.

1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. Ez volt a magyar hadtörténet legnagyobb veresége. Pákozdon 23 évvel ezelőtt kápolnát emeltek és itt helyezték nyugalomra a Roszkino falu mellől hazaszállított ismeretlen katona földi maradványait, méltó emléket állítva a doni hősöknek. Azóta minden esztendőben itt gyűlnek össze január 12-én az emlékezők.

A keddi Emléktűzgyújtáson köszöntőt mond és koszorúz Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, emlékbeszédet mond dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, valamint a történelmi egyházak helyi vezetői, köztük Spányi Antal megyés püspök is emlékezik a hősökre. A rendezvényen jelen lesz dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere. 

Az Urivi áttörésről:

Az 1941-es villámháború kudarca után a németek csapatokat követeltek szövetségeseiktől a következő évre tervezett keleti hadjárathoz: a 2. magyar hadsereget erre a követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki az orosz frontra. A magyar vezetés a részvételtől újabb területek visszacsatolását remélte.

A frontra kivonuló 207 ezer fős 2. magyar hadseregbe a teljes sorállománynak csak 20 százalékát sorozták be, magas volt a tartalékosok aránya, a létszám 20 százalékát nemzetiségiek, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A hadsereg élére Jány Gusztáv vezérezredes került. A fegyverzet és a felszerelés hiányos és korszerűtlen volt, a vezetés a megígért német pótlásra számított.

A magyar csapatok 1942 júniusában kapcsolódtak be a harcokba, a Dont július 7-én érték el: egy 208 kilométer hosszú szakaszon védelemre rendezkedtek be. A hadsereg vezetése már a nyár folyamán felismerte, hogy képtelen a hosszú szakasz védelmére, de a beígért fegyverzetet és felszerelést a tél beálltával sem kapta meg.

A szovjet támadás 1943. január 12-én, 30-35 fokos hidegben kezdődött meg, egységei az urivi hídfőből már az első napon 8-12 kilométer mélyen beékelődtek a magyar védelembe. Január 14-én egy másik fronton is támadás indult, itt 50 kilométer szélességben törték át a magyar védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az itt állomásozó tartalékát, s a visszavonulást is megtiltotta.

Január 16-ára három részre szakadt a 2. magyar hadsereg. Az arcvonal felbomlott, eluralkodott a pánik. A VII. hadtestet visszavonták, a III. hadtest tovább harcolt, de február elején feloszlatták az alakulatot, melynek pár ezer katonája kijutott a szovjet gyűrűből. A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én "vált ki az arcvonalból". A hadsereg életben maradt katonáit április-májusban szállították haza.

A 2. magyar hadsereg mintegy 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer főt vesztett. Az elesettek és a fogságba kerültek pontos számát megállapítani nem lehet, a doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége.