A régészprofesszor Székesfehérvári Szent helyek címmel megjelent könyvét tegnap, Szent Sebestyén napján mutatták be. A sajtó számára tartott tájékoztatóra méltó módon a Felsővárosi Szent Sebestyén templomban került sor, míg a szakrális helyek, valamint Székesfehérvár múltja iránt érdeklődőknek a „Zsuptipróban” volt lehetőségük találkozni a szerzővel, akivel dr. Bakonyi István beszélgetett.

A székesfehérvári templomok, imaházak, mecsetek, zsinagógák, temetőkápolnák, kálváriák, azaz a középkori Budai külváros és Felsőváros emlékeit megelevenítő Székesfehérvári Szent helyek című könyvet, dr. Siklósi Gyula kötetét tegnap, Szent Sebestyén-napon, Felsőváros búcsúnapján mutatták be.
A szervezők a sajtó képviselőit a Felsővárosi Szent Sebestyén templomba várták, ahol Földi Zoltán, Felsőváros önkormányzati képviselője, Nyárai-Horváth István plébános, illetve maga a szerző beszélt a székesfehérvári szakrális helyeket bemutató kötetről.

Földi Zoltán - aki a kötet előszavát írta - a tájékoztatót azzal kezdte, hogy plébános atyának köszönetet mondott azért, hogy Felsőváros legfontosabb szent helyén, azaz a Szent Sebestyén templomban, a Juhász templomban lehetőséget biztosított arra, hogy ez a sajtótájékoztató létrejöjjön. Mint fogalmazott, kereszténydemokrata politikusként neki a Teremtő, a Gondviselő egy olyan lehetőséget adott, hogy egy kiváló ötletet felkarolhatott.
Ez a kötet – mint mondta – a városrészt mutatja be történelmi, építészeti és szakrális mivoltából. Elmondta, hogy nagyon hálás a sorsnak azért, hogy ezt a ruhát rászabta, s ezt magára próbálhatta, magára vehette, s nagyon büszke arra, hogy ezt a kötetet önkormányzati képviselői keretből maximálisan támogathatta.
Majd elmondta, fontos számára az, hogy a körzetében lévő intézmények rendben legyenek, s az itt élő polgároknak az utcái, terei, parkjai rendbetételre kerüljenek. Kiemelte, hogy vannak az életnek olyan sarokkövei, melyek mellett nem lehet elmenni, s ezeket soha nem szabad lebontani, hanem mindig ápolgatni, dédelgetni és csiszolgatni kell őket. Ez a kötet is egy ilyen sarokkő.
Amit professzor úr számunkra megad – mondta - tulajdonképpen egy szellemi forrás, amit kötelességünk kihasználni, s ápolni.
Tájékoztatója során kitért arra is, hogy ez a kötet összesen nyolcszáz példányban jelent meg, amelyet térítésmentesen szeretne sok-sok felsővárosihoz eljuttatni. Majd mindenkit arra ösztönzött, hogy a kötetet olvasgassa, dédelgesse, s érezze magáénak.   

Nyárai-Horváth István plébános atya azzal kezdte gondolatait, hogy elmondta, elektronikus formában a kötet vázlatát már olvasgatta. S amikor ezt csodálattal tette, megjelent előtte a múlt, és összetevődött a sok érthetetlen, kusza vonal.
Örömét fejezte ki a tekintetben, hogy professzor úr hozzáértésével megérthetjük, hogy itt Székesfehérváron egy komoly zarándokút vonult, talán épp Szent István és Szent Imre személye miatt is nagyon jelentős helynek számított, akiknek közbenjárására csodák történhettek. Majd nyomatékosítva ezt Szent István egyik idézetével, aki azt mondta: „Menjetek el a fiam sírjához, és könyörögjétek ki, mert ő nagyon nagy szóval bír az Úr előtt”, adott magyarázatot arra, hogy miért is volt kedvelt ez a hely a zarándokok előtt. Hozzátette, így a kötet alkalmas arra, hogy elmélyítse az önérzetünket, meg a lokálpatriótizmusunkat is, hogy olyan földön járunk, ahol szentek nyomai vannak.
Az összefoglaló munkát köszönte a professzornak, majd mindenki figyelmébe ajánlotta azzal, hogy a múltbeli nagy személyiségeknek a hite bennünket is erősítsen abban, hogy mi is a szentek nézőpontjából tudjuk nézni az életet.  

A fenti gondolatokat követően maga a szerző kapott szót. Dr. Siklósi Gyula elmondta, hogy pár éve már Felsővárosban lakik, s emiatt lett a sorozat második kötete ez, ami erről a városrésről szól. Mint arról tájékoztatást adott, az első a Belvárossal, a harmadik a Palotavárossal, a negyedik az összes többi városrésszel, míg az ötödik Székesfehérvár zöld határain belül levő 14 középkori faluval fog foglalkozni, amik nagy része a török korban pusztult el.
Úgy fogalmazott, hogy hálás a felsővárosiaknak, hogy befogadták. Az összegyűjtött szent helyeket tartalmazó kötettel kapcsolatban elmondta, hogy a világi helyek, valamint a katonai és egyéb létesítmények hiányoznak belőle, és a szent helyek tárháza sem teljes a tekintetben, hogy az újkori helyek – mint az út menti keresztek, kutak, források, képoszlopok - nincsenek benne. 

Miután végigsorolta azokat a szent helyeket – katolikus templomok, kolostorok, kápolnák, dzsámik, mecsetek, medreszek, zsidó halottasházak, temetők - amikkel könyvében foglalkozott, egy-egy általa felfedezett szent hely feltalálásával kapcsolatos részletet is megosztott a jelenlévőkkel.
Így beszélt például a Beginaházról is, amiről ő írt először. Az épületben egykor betegápolással foglalkoztak, ami így kapcsolódott a zarándoklathoz. Majd érdekességként említette meg a HB Söröző pincéjében általa megtalált egymásba épített íveket, ami többféle periódust sejtetett. S amiről később megállapította, hogy az az egykori dzsámi része volt. 
Tájékoztatójából kiderült, hogy 16 szent helyet, s 45 objektumot sikerült rögzítenie és összegyűjtenie Felsőváros illetve Budai külváros területén, amik szerepelnek a kötetben. Ezen kívül megtalálhatóak benne a templomok szentjeinek élettörténetei és attribútumai is. Hiszen – ahogy véli – csak ezek alapján értetőek meg a művészek különböző alkotásai. Mert annak idején a fájdalmat és az anyai örömet a művészek a szentekkel, Jézussal és Szűz Máriával ábrázolták.           

Az olvasóközönség számára rendezett kötetbemutatóra a sajtótájékoztatót követően, a „Zsuptipróban”, azaz a Felsővárosi Közösségi Házban került sor, nagy érdeklődés közepette. A rendezvény elején a Felsővárosi Általános Iskola diákjai adtak meghitt műsort Szent Sebestyénről. Versek és népdalok csendültek fel a kisiskolások tolmácsolásában, majd a hely szellemét megidézve, hűen a szomszédságban található Juhász templomhoz, egy juhásztáncot is láthatott a közönség.

Az egybegyűlteket ezt követően Földi Zoltán önkormányzati képviselő köszöntötte, aki hangsúlyozta, fontos pillanat a jelen Európájában, hogy a múltunkból táplálkozva tudjuk biztosan látni a jövőnket, és tudjunk azon elmerengeni, elgondolkodni. Majd a kötet forgatásához mindenkinek tartalmas időtöltést kívánt.      

Dr. Bakonyi István a szerzővel való beszélgetést azzal kezdte, hogy megköszönte, megtiszteltetés volt számára ez a felkérés a moderációra. Mivel nem régész, ezért irodalmi szempontból próbálta nézni a kötetet. Ennek során azt tapasztalta, hogy a tudós szerző érzelmi megközelítése, szenvedélye a tényszerűen felsorolt részletekből is átsüt, s érzékelhető.

A bevezetőt követően egy kötetlen beszélgetéssel zárult a délután, ahol a szerző, mint egyfajta idegenvezető vett részt saját kötetének a kalauzolásában.