Január 20-a, Sebestyén napja fontos ünnep Székesfehérvár életében. 1739-ben, a pestisjárvány idején a felsővárosiak böjtöt tartottak és körmeneteken kérték a szent közbenjárásával a Mindenhatót, hogy segítse a betegségtől való megszabadulást. A járvány megfékezését követően a városlakók megtartották fogadalmukat, 1739 és 1749 között Szent Sebestyén tiszteletére kápolnát építettek, amelyet 1800-tól 1807-ig templommá bővítettek. Székesfehérvár azóta emlékezik minden esztendőben január 20-án püspöki szentmisével és búcsúval a város fogadalmára.

A szerda délelőtti szentmisén teljesen megtelt hívekkel a templom, ahol először a Felsővárosi Általános Iskola tanulói adtak műsort Szent Sebestyén életéről, majd elkezdődött a megyés püspök által celebrált szentmise. Spányi Antal többek között arról beszélt, tiszteltjük azt, amit 277 évvel ezelőtt Fehérvár ősei tettek, mert tudták, hogy a pestisjárvány elmúlásával hálával tartoznak Istennek. Mi, kései utódaik követei vagyunk az ő fogadalmuknak, ebben hűséggel megmaradva imádkozunk és kérjük a szentek áldását és segítségét a városra.

A misén nagy számban vettek részt a Felsővárosi Óvodába járó gyerekek, akiket a megyés püspök megáldott a szertartás végén. Felsőváros ünnepe ezután köszöntőkkel folytatódott a templom előtti téren. Elsőként Nyárai-Horváth István plébános szólt a hívőkhöz. Szavai szerint fontos, hogy egy-egy ünnep tartalmi vonatkozásait elmélyítsük a hétköznapjainkban is. Isten arra tanít minket, hogy Szent Sebestyén ne csak mellékszereplője legyen az életünknek. Legyen fontos számunkra, és legyünk képesek áldozatot hozni érte! Az Istentől való szeretet jóval több annál, mint amit emberként képesek vagyunk megtenni. Ez az, ami Szent Sebestyénben, az összes vértanúban és szentben megmutatkozik. Fontos, hogy ezt a szeretetet hordozzuk a lelkünkben, próbáljuk meg továbbadni és arra használni, hogy kiűzzük magunkból az önközpontúságot és a világi dolgokhoz való ragaszkodást. Szent Sebestyén ünnepének akkor van igazán jelentősége, ha valódi megújulást hoz az emberi szívekben.

Ugyancsak köszöntötte a résztvevőket Földi Zoltán, Felsőváros önkormányzati képviselője. Idézett dr. Siklós Gyula régészprofesszor új kötetének előszavából, amit ő maga írt. Eszerint az alapítása óta eltelt több mint 1000 esztendő alatt Székesfehérvár lakói hitet tettek arról, hogy tudnak együtt gondolkodni, közösen küzdeni, és megmaradni a történelem viharaiban. Ebben a számos generációt felölelő, évszázadokon át tartó, tisztességgel és becsülettel megvívott küzdelemben nagy segítségre volt a Teremtőtől kapott erő. Napjaink küzdelme már nem arról szól, hogy miként tudjuk legyőzni egymást. Sokkal inkább arról szól, hogyan tudjuk egymás kezét megfogni, hogyan tudunk közös célokat kitűzni, és ezeket egymással vállvetve, a városért, közösségünkét a hétköznapokban is megvalósítani. Megállapíthatjuk, hogy a templomok közösségteremtő ereje változatlanul hat ránk. Ahogyan régen, ugyanúgy napjainkban is, a templom lehetőséget nyújt a csendes elmélyülésre, az imára, Isten dicsőítésére, és keretet ad a közösség egyéb tevékenységeinek elvégzéséhez, hagyományaink ápolásához, egyházi szertartások megtartásához is. Tanúja örömöknek és szenvedéseknek, segít a fájdalma elviselésében, falai megvédik a benne oltalmat keresőt. Földi Zoltán hozzátette: nagy megtiszteltetés számára, hogy ebben az évben is együtt lehettek Felsőváros hívei.