A Velencei Karnevál egyik legnagyobb tömeget vonzó látványossága Schirilla György jeges fürdőzése volt.

Az ismert vasember - akinek már az édesapja is kivívta egy ország csodálatát azzal, hogy 35 éven keresztül hatalmas tömeg előtt úszta át télen a jeges Dunát Budapesten -  méltán érdemelte ki a "Nemzet Rozmárja" becenevet, hiszen maga is rendszeresen randevúzik a jeges vízzel. Nem csak a Dunával, sokszor a Tiszával és más folyókkal, tavakkal. Most a Velencei-tóban csobbant, ezres nézőközönség előtt.

Schirilla csobbanásához kellettek a helyi önkéntes tűzoltók is, akik egy jókora léket vágtak a befagyott tó jegén, különben a sportember aligha tudott volna szenvedélyének hódolni. Az attrakció a zajló, alattomos örvényekkel, jégtáblákkal tarkított folyóhoz képest tulajdonképpen gyerekjáték volt számára, mindazonáltal így is több helyen megvágta, felsértette a jég lábát, ám őt ez egyáltalán nem zavarta, mint mondta, ehhez már régen hozzászokott. Cseppet sem veszélytelen produkciójához csatlakozott néhány bátor fiatal, akik a mester mellett maguk is kipróbálták a fagypont közeli mártózást.

Nem mindenki, ugyanis alapos óvintézkedések és helyszíni orvosi vizsgálat előzték meg a mutatványt, s a doktor bizony nem minden vállalkozó szellemű jelentkezőt engedett a vízbe, mert akadt, akinek nem volt rendben a vérnyomása, vagy egyéb más ok miatt lett volna túl kockázatos a csobbanása.

Schirilla György mindenkinek megköszönte a részvételét, s őszinte örömmel állta a közös fotót készíteni szándékozók és autogramkérők rohamát, valamint fogadta a temérdek elismerést és gratulációt. "Nagyon köszönöm, rendkívül megtisztel, hogy ennyien kíváncsiak rám, arra amit csinálok. Tényleg nagyon örülök, hogy itt lehetek" - mondta a vasember, aki hozzátette, máskor is szívesen jön csobbani Velencére, ha hívják.

De, hogyan is jutott el odáig, hogy - kilépve híres édesapja árnyékából - immár az ő sportteljesítményét süvegeli meg egy egész ország? A példa előtte volt, mert bár édesapja mindössze 60 évet élhetett, tudni kell róla, hogy szívbetegen jött világra, ráadásul szívét a kamaszkorban kapott (akkor még gyógyíthatatlannak számító) gyermekparalízis tovább terhelte. Már ezt megelőzően azt mondták szüleinek az orvosok, hogy jó, ha megéri a 40. életévét. Ehhez képest úgy élt, úgy táplálkozott, úgy vigyázott magára, hogy kapott a sorstól plusz 20 esztendőt. Az idősebb Schirilla ízig-vérig növényevőnek számított. Rendkívül egyszerűen étkezett. Kerülte a hőkezelt, "halott" ételeket. A kezdetben lakto-ovo vegetáriánus életformát végleg elhagyva, áttért a teljes növényi táplálkozásra. Ezt követve az ifjabb Schirilla is így étkezik. Egyébként futással, jógával, hideg vízben való merüléssel és pozitív gondolatokkal készül a téli rendezvényekre. Összeségében ezeknek köszönheti, hogy jól bírja a megpróbáltatásokat, az extrém terhelést.

A "Nemzet Rozmárjáról" azt is tudni, hogy kezdetben félve ereszkedett a Dunába, de sok-sok edzéssel ez a helyzet hamar változott. Minden télen és tavasszal országos turnéra indul, hogy úszó bemutatókat tartson, rendszerint népes közönségnek. Mindezek mellett az egészséges életmód fontosságát az óvodások között tornával, futással, játékos vetélkedőkkel, az idősebb korosztály körében pedig időnként több napos kalandtúrák szervezésével és lebonyolításával terjeszti.