A labdarúgó Magyar Kupa negyeddöntőjének visszavágóján Felcsúton feszült egymásnak a legutóbbi két finalista, a címvédő Ferencváros és bajnoki aranyérmes Videoton. Az első találkozón az Üllői úton a bajnokságban hektikusan szereplő fehérvári gárda nyert 1-0 -ra, így komoly esélye nyílt a párharc sikeres abszolválására.

Ezen a találkozón is sokáig a piros-kékek voltak nyeregben, 1-0 -ra vezettek, ám egy könnyű góllal és egy rendkívül "mákos" büntetővel a Fradi fordított, így 2-2-es összesítéssel, idegenben rúgott több góllal bejutott a legjobb 4 közé. Az összkép alapján az FTC igen erős égi segítséggel, de nem érdemtelenül jutott tovább, miként a bajnok is rászolgált volna az elődöntőre.

A meccs elején mindjárt támadólag lépett fel a hátrányban lévő Fradi, látszott, hogy alaposan rákészültek a visszavágóra, Lamah, majd Seszták veszélyes fejesén kívül azonban komoly ziccert nem tudott kialakítani. A Vidi taktikusan focizott, nem kapkodott, zártan, szervezetten védekezett, s amikor csak lehetett, ment át támadásba. Egy ilyen akciónál a 21. percben Kováccsal szabálytalankodtak a bal oldalon, nagyjából a 16-os magasságában az oldal vonalnál. Pölöskei ívelt pontosan középre, ahol Stopira emelkedett a legmagasabbra és gyönyörű gólt fejelt Dibusz kapujának jobb felső sarkába, 1-0 ! Szépségdíjas találat volt.

A félidő második felében próbált egyenlíteni a Fradi, de egy Seszták zicceren kívül nem ment sokra a jól záró fehérváriakkal, akiknél viszont Feczesin és Oliveira is kecsegtető helyzetbe került, de nem tudtak betalálni, illetve a védők jól avatkoztak közbe az utolsó pillanatban.

A szünet után az első lehetőség a Vidié volt, ám Feczesin sokadszor is gyenge megoldást választott, hogy aztán nem sokkal később a másik oldalon a csereként beállt Böde a testi erejét is kihasználva beforgassa Juhászt és közelről kiegyenlítsen, 1-1! Nagyon könnyű gólt adott a Vidi a Fradinak, és volt még hátra 40 perc... Erre még jött egy kapuscsere, ugyanis az 57. percben Danilovics egy kirúgásnál megsérült, s a combját fájlalva bicegett le a pályáról. Kovácsik állt a helyére.

A folytatásban voltak lehetőségek mindkét oldalon, ám  -egy kicsit - Kassai játékvezető és Fortuna segítsége kellett a Fradi újabb találatához. Az egykoron BL-döntőt is vezető spori ugyanis nem adott szabadrúgást a Vidinek, amikor Feczesint egészen egyértelműen a mezénél fogva a 16-osnál lerántották (a tv-s visszajátszás nem hazudik). Ha ezt megteszi, egészen máshogy folyik tovább a meccs, s nem kerülhetett volna nem sokkal később a labda a jobb oldalra, s az onnan érkező beadásból nem adhatott volna büntetőt Stopira kezezése okán a derék (?) sípmester... Ezek után az már valahol sorsszerű volt, hogy a 11-est Lamah a bal oldali lécre lőtte, majd a labda a jó irányba vetődő Kovácsik hátáról (!) pattant a kapuba. Az egyik oldalon óriási mázli, a másikon hatalmas balszerencse, 1-2!

A legvégén teljesen beszorította a Videoton a Fradit, de nem sikerült már betalálnia, miközben Kassai kiállította a lecserélt Pátkait, mert levonulás közben melegebb éghajlati nyaralást szorgalmazott a játékvezetői stábnak, aztán mehetett zuhanyozni a Suljicot ipponnal földre vivő Trinks és a sértett is, aki nekirontott "bántalmazójának".

Mindazonáltal a Ferencváros nem érdemtelenül ment tovább, megvolt a fehérvári alakulatnak is a lehetősége, hogy eldöntse a továbbjutás kérdését, de nem tette, mindennek tetejébe két könnyen elkerülhető gólt kapott, ami egy ilyen kiélezett párharcban nem fér bele. Most sem fért. Végig kell koncentrálni és berúgni az adódó helyzeteket, hátul pedig nem szerezhet olyan gólt Böde Juhászról, mintha edzésen lenne...

Az összecsapás után az elődöntő sorsolását is megejtették, ennek értelmében a Fradi a Debrecennel meccsel, a másik ágon pedig a jelentősebb erőpróbák nélkül a legjobb 4-ig jutó Újpest és a Békéscsaba feszül egymásnak.