Húsvét tájékán mindenütt egyre hangsúlyosabban kerül szóba az ünnep, a hozzá kapcsolódó hagyományokkal és szokásokkal. Vannak évről évre visszatérő húsvéti rituálék, mint a lányok-asszonyok locsolása, aminek csak a módozata tér el helyi szokások szerint.

Akadnak újabbak is, hiszen minden generáció szereti a maga ötleteit, kreativitását ötvözni a locsoló hagyományokkal. Az igazán izgalmas "terep" azonban az olyan régi, kifejezetten egy adott településre vagy közösségre jellemző szokások felidézése, amelyek kuriózumnak számítanak. Velencéhez is köthető több ilyen, amelyeket a Velencei Helytörténeti Egyesület elnöke, Galambos Györgyné tolmácsolásában tálalunk olvasóinknak.

- Velencén állt egy fa kereszt a Sukoróra vezető út mellett, az egyik szőlő végében. Tudomásom szerint Nagy Ignácék telke végében. Nincs nyoma, hogy ki, és mikor állíttatta. A század elején kő keresztre cserélték. (Az Agárdi Obeliszk felépítése után az agárdi temetőben feküdt egy kereszt a földön. A velencei hívek kérésére Nádasdy gróf átengedte Velencének ezt a kő keresztet, amely ma is ott áll a szőlőben, két tuja által félig eltakarva, az Ország út 47 sz. alatt. A felirata olvashatatlanná vált, a nehezen kibetűzhető évszám: 1741.) Ezt a keresztet a nép vörös keresztnek hívta.

Régen fából volt, és vörös volt a festése (a kép illusztráció). Innen a név. A hívek közül a lányok és asszonyok ide jártak ki minden nagycsütörtök este virrasztani. Csendesen imádkoztak. Hajnalban, a halastó folyási forrás vizében mosakodtak meg. Ez igen kedvelt szokás volt. „Aki ezen hajnalban tiszta forrásvízben megmosakszik, bűneit lemosva, egész évben tiszta és szép marad.” A monda szerint néha, a legények megriogatták az ájtatoskodókat. (Titkon párkiválasztó lehetőség is volt az oda és vissza vezető út.) Több idős ember is mesélte ezt a szokást, a velencei plébános is említést tett róla a feljegyzéseiben. (Forrás: Egyházi levéltári gyűjtés)

Ma már más a "divat " de a húsvéti tojásokat ma is barka ágból készült tojásfára aggatjuk. Régi szokás, hogy kifújt tojáshéjra kézzel festenek mintát, vagy „berzseléssel” (tavaszi friss zöld levélkét szorosan a tojásra kötözik , úgy festik meg) díszítik. Divatos még a névre szóló tojás, Ha a lány biztos benne, hogy a kedvelt fiú eljön locsolni, akkor ráírja a monogramját vagy a nevét a tojásra. Szinte minden háznál friss fűből készül a nyuszi-fészek, ide rejti a nyúl a csoki tojásokat, csoki nyulakat, eldugva a kert több részében.

A sváb részeken feldíszítik a kutakat, forrásokat, minden ház ad 10-20 szépen festett tojást, zöld ágat és szalagokat a díszítéshez. Pünkösdig lehet megcsodálni a szép díszítéseket. Néhol versenyt is rendeznek belőle.

Velencén még a 60-as években is divat volt a fiúk körében, a tojás-ütő verseny. Akkoriban sokan mentek szódásüveggel locsolni a lányos házakhoz, a locsolásért járó piros főtt tojásba kellett a 2 Ft-os pénzérmét beledobni (hirtelen belevágni) úgy, hogy feltörje a héját és beleálljon a pénzérme. Az győzött, aki a legjobban célzott, a legtöbb tojást „ütötte.”

Húsvét kedden minden fiús háznál rakott krumpli volt az ebéd a sok összegyűlt hímes tojás okán. - foglalta össze a régi Velence húsvéti szokásainak esszenciáját Galambos Györgyné.